Email cím: lizidula@tudatosanyaszuletik.hu
Saját weboldalad címe: www.tudatosanyaszuletik.hu
Instagram: https://www.instagram.com/tudatosanyaszuletik/
TikTok: https://www.tiktok.com/tudatosanyaszuletik
lizidula@tudatosanyaszuletik.hu
—————————————————-
Dúlai, gyermekpszichológiai -és mentálhigiénés konzulens végzettségemet 2022-2024 között szereztem felnőttképzés keretein belül. Eredeti szakmám Projektvezető, logisztikai területen – 10 év után – éreztem a hívást, amit mindig is, hogy nem ebben tudok igazán kiteljesedni. Szakmai fókuszommá vált a várandósság, szülés körüli időszak, a gyermekágy, valamint a válaszkész gondoskodás elsajátítása, a korai baba-mama kötődéstől egészen a kisgyermekkorig. Munkám során elsősorban a pszichés folyamatokat kísérem, a döntési helyzeteket támogatom hiteles, aktuális szakmai forrásokkal, a szülés és az azt követő időszakot is támogatom felkészítők, mentálhigiénés eszköztár és személyes jelenléttel is.
A szülésindítás témájával 2024 nyara óta foglalkozom aktívan, amikor a dúlai hivatásom is elkezdtem. Munkám során rendszeresen készítek szakmai tartalmakat, amelyek főként edukációs anyagok ezen belül is specializálódnak az idegrendszeri és pszichés tényezőkre és együtthatókra. Fókuszomban a szülés élettani beindulását támogató idegrendszeri állapotok állnak, valamint az, hogy ezek hogyan sérülhetnek vagy támogathatók indítási helyzetekben.
A szülésindítás témájában ez az első szakmai projekt, amelyben felkértek – ami rendkívül megtisztelő számomra. Kutatási projektekben korábban ebben a témában nem vettem részt, ugyanakkor munkám során folyamatosan támaszkodom a nemzetközi és hazai vonalon is elismert és hiteles szakmai forrásokra.
Holisztikus és válaszkész szemléletben dolgozom, ahol a középpontban a családi mentálhigéné és prevenciós felkészülés áll: különösen az anya mentális jólléte és biztonsága. Alapvetően a természetes folyamatok támogatását tartom irányadónak, ugyanakkor nagyra értékelem és pártolom a medikális beavatkozást – ott, ahol valóban szükség van rá. Szakmai megközelítésem célja nem az ellentét mélyítése, hanem a természetes és medikális szemlélet közötti együttműködés – az anya autonómiájának és döntési kompetenciájának megőrzése mellett.
A szülésindítás témája azért kiemelten fontos nekem, mert a szülést alapvetően egy természetes, élettani folyamatnak tekintem – amelynek megvan a saját belső ritmusa. Meggyőződésem, hogy komplikációmentes várandósság esetén a rutinszerű beavatkozások és indítások nem mindig szolgálják az anya és a baba jóllétét, és bizonyos helyzetekben további fizikai és pszichés kockázatokat is hordozhatnak.
Az motivál az edukációban, hogy hiszem és vallom minden várandósnak joga van hiteles információkhoz jutni, szakmailag megalapozott ajánlásokat kapni, valamint ahhoz, hogy a kérdéseire valódi válaszokat kapjon. Fontos számomra, hogy egyetlen anya se érezze magát egyedül vagy élje meg kudarcként a szülésélményét, pusztán azért mert nem értette mi és miért történik vele.
Szakmai küldetésemnek azt tekintem, hogy saját tudásomat, tapasztalataimat, empátiámat és emberi jelenlétemet olyan edukációs folyamatokba ültessem át, amelyek valódi kapaszkodókat adnak a várandósok és a friss családok számára. Célom, hogy a projekt által képviselt szemlélet minél szélesebb körben elérhetővé váljon, és segítsen abban, hogy a szüléssel kapcsolatos döntések ne félelelmből vagy információhiányból, hanem tudatos mérlegelést követően születhessenek. Hiszem, hogy ha az anyák értik a körülöttük és bennük zajló folyamatokat, akkor tudnak igazán a saját döntéseik mögé állni.
A szülésindítással kapcsolatos dilemmákat mindig egyéni helyzetként közelítem meg. Mentálhigiénés dúlaként elsődleges szempont számomra, hogy az anya megértse a felmerülő lehetőségeket, a beavatkozások indokait és következményeit, és valódi teret kapjon a kérdéseivel, aggályaival, tudja mikor tud mérlegelni vagy akár nemet is mondani. Fontosnak tartom, hogy a döntések ne kizárolagosan protokoll alapján működjenek, hanem a várandósság testi – lelki és idegrendszeri sajátosságait figyelembe véve születhessenek meg.
Munkám során néhány alapelv szerint dolgozom, amelyek minden helyzetben iránytűként szolgálnak számomra. Elsődleges szempont a biztonság – mind testi, mind pszichés értelemben – valamint az információn alapuló döntéshozatal támogatása. Fontosnak tartom, hogy az érintettek ne csak információt kapjanak, hanem értsék is a folyamatokat, a lehetőségeket és következményeket. Alapelvem továbbá a szükségtelen beavatkozások minimalizálása, különösen komplikációmentes várandósság esetén. Ugyanakkor elfogadom és támogatom az indokolt, életmentő vagy biztonságot növelő medikális beavatkozásokat. Mindezt az anya autonómiájának és kölcsönös tiszteleten alapuló bánásmóddal, a család mentális jóllétének figyelembe vételével.
A szemléletem elsősorban abban tér el a hagyományostól, hogy nem kizárólag protokoll logika mentén közelítek. A folyamat pszichés, idegrendszeri és kapcsolati dinamikáit is egyenrangú tényezőként kezelem. Míg a hagyományos ellátás gyakran fizikai biztonság alapú, én fontosnak tartom, hogy egy döntésnél vizsgáljuk ez milyen hatással lenne az anya belső biztonságérzetére, kompetenciaélményére és a szülésélmény feldolgozhatóságára. A célom nem az ellenállás gyakorlása, hanem egy olyan szemlélet képviselete ahol a biztonság és a mentális jóllét is beleszámít a döntéshozatali gyakorlatba.
4.Munkám során leggyakrabban olyan várandósokkal dolgozom akik tudatosan szeretnének készülni és minimalizálni szeretnék a szükségtelen beavatkozások számát. Gyakori a szülés körüli félelem és szorongás, fájdalomfókusz és ezen belül is sokan félnek a kontrollvesztéstől, az emberi méltóságuk figyelmen kívül hagyásáról. A gyermekágyas időszakban is kísérek olyan anyákat is akik utólag próbálják megérteni és feldolgozni a szülésélményüket, különüsen akkor ha a szülés nem a várakozásaik szerint alakult. Ezekben az esetkben gyakran nem a beavatkozás maga okozza a legnagyobb terhelést az anyákra, hanem az információ, választási lehetőség és megértés hiánya.
Számomra az egyik legtanulságosabb szakmai felismerés az volt, hogy sokszor nem a beavatkozások szakmai indokoltságát vonják kétségbe azok az anyák, akik extrém félelem érzettel gondolnak a szülésre. Hanem inkább attól rettegnek, hogy nem lesz elég terük valóban megérteni, mi és miért történik velük – nem hallják meg a hangjukat, ezáltal “nem védik meg a babájukat”. Ez megerősített abban, hogy a mentálhigiénés kísérés a felkészülésben kiemelten fontos: segíteni az anyákat megérteni a folyamatokat, az orvosi nyelv, a protokollok és a saját belső megérzéseik között kapcsolat jöhessen létre.
A hozzám forduló édesanyákat abban segítem, hogy érthető, hiteles információkhoz jussanak. Értelmezni tudják az együtthatókat, a következményeket, a miérteket. Teret adok a kérdéseiknek, az érzéseiknek, kiemelten fontos számomra, hogy az anya megértse a saját jogait és valódi választási lehetőségeit – mindezt úgy, hogy ne “harcolni küldjem”. Mottóm: aki amazonként megy szülni harcolni fog. Közel sem ez a cél és nem is szolgálja a várandóst. Mentálhigiénés dúlaként a döntési kompetencia és a belső biztonságérzet megerősítésén dolgozom, nem a döntés irányításán.
31 éves vagyok, Monoron élek a férjemmel, 1 gyermekünk van és 3 szőrgyermekünk (két kutya, 1 macska). Több állatunk is lenne, ha a férjem hagyná – kegyetlen. Szerinte hamar menhely lenne a házból – állatbarát vagyok, meglepetés. Emberileg egy végtelenül gondoskodó, olykor türelmetlen típus vagyok. Határozott és erős. Édesanyám úgy fogalmazott az egyetlenek akikkel azonnal és végletekig gyengéd vagyok: azok a gyerekek és a kismamák, anyukák. Sokáig férfias munkám volt – megkövetelt némi tartást. A nőies energiákat 30 körül kezdtem megtalálni a saját várandósságommal, ami a hivatásom is adta. Nagyon kreatív vagyok, szeretek írni, festeni, rajzolni – bármi ami alkotás. Deep shit here, small talk no – magyarra fordítva nem szeretem az illemköröket, legyünk egyenesek, őszinték és ne az időjárásról beszélgessünk, onnan hamar távozom. Szerintem nem vagyok annyira vicces, mások egész kellemesnek, nyugtatónak találják a társaságom – lehet, hogy igazuk van. Puding próbája az evés. 🙂 Családcentrikus vagyok és mellé introvertál – ez néha okoz fennakadásokat, de igyekszem menedzselni. Fontosnak tartom, hogy az életben a kapcsolataink minősége határozzon meg minket és ne a materiális javak vagy a mérföldkövek, karrier csúcsok stb. Az út végén nem arra fogunk emlékezni, hogy milyen szép volt az az ékszer nem? Ölelés.
Erre a kérdésre nehezen tudok nem szarkasztikusan válaszolni. A munkamorálom alapvetően nem ajánlgatom és kummantani sem szeretnék – nehezen. Igyekszem tudatosan szervezni és tervezni. Remélem ezt az évek előrehaladtával majd még jobban tudom menedzselni. 🙂
Rettegtem a szüléstől, olyannyira féltem várandósnak lenni és anyává válni, hogy a saját egészségügyi állapotom terelt az útra. Megéltem ez idő alatt nagyon sok érzést, kérdést és nem titkolt, hogy tervezetten otthon szülésre készültem: elég keszekusza egészségügyi háttérrel, így nekem extrém tudatosan kellett jelen lenni, készülni, lavírozni vagy olykor hídnak lenni, hogy a kislányunk Születésházban születhessen. A szülés elejétől a végéig 30-32 óra volt – hónapokon keresztül készültem, a saját mentális állapotom figyelmen kívül hagyásával: ez inspirálta az utam, azt aki ma vagyok. Azóta az erőforrásommá vált a saját szülésélményem és ezt igyekszem átadni az anyáknak, valamint felkészíteni őket arra is, amire én nem készültem – pedig ejj, de jó lett volna. 🙂
Azoknak az édesanyáknak, akik bizonytalanok a szülésindítással kapcsolatosan, azt üzenem: merjetek kérdezni, és merjéetek komolyan venni az érzéseiteket. A félelem nem ellenség, hanem egy természetes jelzőrendszer része, amely a várandósság alatt fokozottan működik, és az a feladata, hogy védjen benneteket és a babátokat. A szülésindítás önmagában nem “ördögtől való”, ugyanakkor nem mindegy, hogy rutinszerú protokollról vagy valóban indokolt medikális helyzetről van szó. Éppen ezért kulcsfontosságú a tudatos felkészülés, az információn alapuló döntéshozatal és az alternatív lehetőségek ismerete.
Abban, hogy értsék a saját helyzetüket, merjenek kérdezni és tudják: joguk van időt kérni, mérlegelni és bevonódni a döntésekbe. A célom az, hogy ne kiszolgáltatottnak, hanem kompetensnek és magabiztosnak érezzék magukat a saját szülésük során.