Hiedelmeink kapcsán – Forrás Másállapotot a szülészetben

A bejegyzés Keszler Viki önálló írása a Másállapotot a szülészetben Facebook oldalán.

„Holnap már érkezik az első beküldött szakmai vélemény, de van még egy fontos téma, ami külön posztot érdemel.

Tudjuk, kevesen olvassák végig az irányelveket, de érdemes, mert a hetedik fejezetben ott van a nőket arcul csapó hiedelem szó is.

(A poszt fotóin az indukciós és a családbarát irányelv ugyanazon fejezete olvasható.)

„A szülésindukcióval kapcsolatban a várandósok körében számos, szakmailag nem megalapozott tévhittel találkozhatunk a klinikai gyakorlatban. Ezek magukban foglalnak egyebek mellett a szülésindukciók indokoltságával és indikációjával kapcsolatos ismereteket, a profilaktikus („programozott”) szülésindukciókkal és – ezzel szembeállítva – a szülés természetes megindulásának feltételezett előnyeivel kapcsolatos hiedelmeket, a szülésindukció módszereit, ezek megalapozatlanul feltételezett hatástalanságát, a módszerek alkalmazása során tapasztalható kellemetlenségeket, a vajúdás elhúzódásával kapcsolatos téves információkat stb.”

Az idézet az „A szülésindukció szakmai irányelvben, a Közlöny 1903. oldalán, az alkalmazás feltételeiről szóló fejezetben található:

Ez a bekezdésnek, amely arról szól, hogy sok „tévhit”, „hiedelem” és „megalapozatlan feltételezés” él a várandósok körében a spontán szüléssel és az indukcióval kapcsolatban.

A tévhitek és hiedelmek eloszlatásában igazán motiváltak a szerzők, hiszen konkrét, direkt, erősen medikális elvárásokat fogalmaznak meg ugyanitt a háziorvos felé:

„A háziorvosok a jogszabályban előírt módon részt vesznek a várandósgondozásban, melynek során a jelen irányelvben szereplő ajánlásokkal kapcsolatban a várandósoknak tájékoztatást adnak (például a rizikócsökkentő szülésindukció lehetőségeiről).”

Mindez azt jelenti, hogy a háziorvosnak kötelező az indukcióról beszélnie, és konkrétan az irányelv logikáját kell tolmácsolnia a várandósnak. Ez rendszerszinten azt jelenti, hogy az anya a háziorvosánál is az indukciót preferáló szemlélettel találkozik.

Mindeközben az élettani folyamatokat és a szülés spontán indulását támogató családbarát szülészeti ellátásról szóló irányelv hasonló fejezetének megfelelő pontján:

• a háziorvos egyáltalán nem szerepel ebben a kontextusban,

• nincs elvárás, hogy a háziorvos ismertesse az élettani szülés témáját,

• nem szerepel, hogy a spontán indulás előnyeiről kellene tájékoztatnia.

A lényegi különbség a két irányelv vonatkozó részei között az, hogy:

az indukció kapcsán a háziorvosnak aktív, irányított, medikális tájékoztatási kötelezettsége van,

a fiziológiás szülés kapcsán viszont semmilyen hasonló súlyú elvárás nem jelenik meg.

Miért fontos mindez?

…mert mindeközben az indukcióról szóló irányelv nőképe tele van indokolatlan félelmekkel és „a szülés természetes megindulásának feltételezett előnyeivel kapcsolatos hiedelmekkel”.

???!!!!

A 21. században ki hívja „hiedelemnek” az élettani szülés előnyeit?!

Ez a retorika nem szakmai, hanem mérhetetlenül lekezelő.

A természetes szülés előnyeit „hiedelmeknek” nevezni nemcsak bántó, hanem teljesen szembemegy a világ vezető szakmai szervezeteinek ajánlásaival:

• a WHO 2018-as ajánlásával,

• a FIGO normákkal,

• az ICI (International Childbirth Initiative) alapelveivel,

• és a magyar családbarát szülészeti irányelvvel is, amely értékként, alapnormaként nevezi meg a magától induló szülést.

A két irányelv így egymásnak feszül:

a családbarát irányelv szerint a természetes folyamatok élettani előnnyel járnak,

az indukciós irányelv szerint a szülés természetes megindulásának feltételezett előnyei „hiedelmek”.

Ez rendszerszintű szemléleti szakadék.

A szülés természetes megindulását „hiedelemnek” nevezni súlyos szakmai visszalépés.

Mindent egybevetve ezen a ponton igazán “megnyugtató”, hogy az indukciós irányelv jelzi azt is, hogy:

„A szülésindukcióról szóló döntés az előbbiekben részletezett ajánlások alapján, csakúgy, mint a szülésindukció végzése, kizárólag szülész-nőgyógyász szakorvosok kompetenciája.”

Igen, láttuk, hogy a nő tájékoztatása és döntése megjelenik a dokumentumban, de a szülésznők, bábák – akik az élettani szülés kompetens szakemberei – nem szerepelnek benne. A posztban említett fejezet mintha azt éreztetné, hogy a nőt „puhítani” kell a várandósság alatt, hogy „együttműködőbb” legyen.

Mindez jól jelzi a paternalista orvoslás káros hagyományát is, mely a nőt gyermeki, alárendelt szerepbe helyezi, akit ki kell vezetni a hiedelmeinek és félelmeinek erdejéből.