Szia! Én Pleván Timi vagyok. Én vagyok a Szülészeti Adatbázis életre hívója. A szülésindítás kampányban bemutatott hazai adatok nagyrésze tőlem származik, ezért szeretném neked röviden bemutatni az adatbázist és azt, hogy kik azok az anyák, akiknek a tapasztalatai alapján a statisztikák készültek.
A Szülészeti Adatbázis célja
A Szülészeti Adatbázis egy 2019 óta zajló adatgyűjtés, melynek célja a hazai szülészeti ellátás anyai tapasztalatokon keresztül történő feltérképezése. Az elmúlt években több, mint 30 000 édesanya számolt már be a szülése körülményeiről. Arról, hogy hüvelyi úton vagy császármetszéssel szült-e, állami vagy magán kórházban, esetleg tervezetten, intézményen kívül. Átesett-e gátmetszésen, volt-e aranyórája, milyen érzéseket hagyott maga után a szülése. Jelenleg csak olyan anyák tapasztalatait gyűjtöm, akiknek nem volt koraszülött a babájuk, és sem az ő, sem a kisbabájuk egészségében nem állt fenn olyan előre látható körülmény, ami a szülés után az intenzív orvosi ellátásukat tette volna szükségessé.
A Szülészeti Adatbázis alapvetően azért jött létre, hogy a már szült édesanyák számára legyen egy felület, ahol beszámolhatnak a szülésük körülményeiről, amiből a várandósok alaposabban megismerhetik annak a szülészetnek a protokollját, ahol szülni fognak. A beérkező tapasztalatokat folyamatosan dolgozom fel, és rendszeresen frissítem a honlapomon. Elsősorban kórházankénti bontásban teszem közzé a tapasztalatokat, de ahogy ebből a mostani figyelemfelhívó kampányból is látod, ezen kívül is sok-sok hasznos információval szolgál számunkra az adatbázis.
Az Adatbázis korlátai
Mint minden adatgyűjtésnek, természetesen a Szülészeti Adatbázisnak is vannak korlátai. Ezek közé tartozik, hogy
- az adatgyűjtés híre főleg a közösségi médiában terjed, így korlátozottan éri el az anyákat,
- feltételezhető, hogy a kérdőívet elsősorban középosztálybeli, értelmiségi nők töltik ki, akik számára valamilyen személyes okból fontos a szülés-születés témája,
- a kérdőív nem ad lehetőséget az egyes történetek mélyebb megismerésére, a válaszok bővebb kifejtésére, és
- több kérdést tartalmaz, mint amennyi időt szívesen és koncentráltan egy ilyen feladat elvégzésére szánunk,
- nem reprezentatív kutatás, a kérdőív kitöltőinek tapasztalatait tükrözi
Mindezeket a korlátokat fontos észben tartani. Ugyanakkor a korlátaival együtt is olyan információforrás, ami a legnagyobb és egyre nagyobb számban tartalmaz anyai beszámolókat.
A panaszkodók miatt ilyen rosszak a számok
Fel szokott merülni a kétségek között, hogy egyes mutatók azért ilyen rosszak, mert csak azok töltik ki a kérdőívet, akik panaszkodni szeretnének a szülésükről. Aki elégedett volt, biztos nem tölti ki. Szerencsére a kérdések között szerepel olyan, ami a szüléssel való anyai elégedettséget nézi, így ez az állítás könnyen ellenőrizhető.
A helyzet az, hogy a kitöltőknek nagyságrendileg a fele válaszolta azt, hogy a szülésélménye alapján bármikor szülne újra, vagyis elégedett a szülése során történtekkel. A kitöltők 30 százaléka olyan anyák beszámolója, akik bizonytalanok abban, hogy szülnének-e még, és mindössze 20 százalékuk mondta azt, hogy a szülésélménye alapján valószínűleg nem vagy biztosan nem szülne újra. Vagyis szigorúan véve tízből ketten jöttek panaszkodni, de ha bizonytalanokat is nézzük – és én azt gondolom, hogy velük együtt kell ezt nézni –, akkor teljesen kiegyensúlyozottan vannak jelen a szülésükkel elégedett és elégedetlen anyák.
Azt pedig még álljon itt mindenképp: ha mind a 30 000 anya, és akik még a jövőben kitöltik a kérdőívet panaszkodni jönne, az is teljesen valid és megkérdőjelezhetetlen lenne. És akkor is lenne csak az általam elért nők között minimum 30 000, akiknek a szülése messze nem a legkorszerűbb módon volt kísérve.
Kiknek a tapasztalatai láthatóak a szülésindítás kampányban?
Ahogy említettem, mostanra több mint 30 000 anya töltötte már ki a kérdőívemet. Közülük azonban nem mindenki tapasztalata került bele a szülésindítással kapcsolatosan elkészült statisztikákba. Az adatok, amiket a kampány során látsz, olyan anyák tapasztalatai, akik
- az első szülésük tapasztalatát osztották meg,
- alacsony rizikójú volt a várandósságuk,
- 18-40 évesek voltak, amikor a kisbabájuk született,
- a 37. hetet betöltötte már a várandósságuk, de a 42. hetet még nem, amikor a szülésük megindult,
- nem ikrekkel voltak várandósok,
- a kisbabájuk nem volt medencevégű fekvésben,
- nem terveztek otthonszülést,
- nem sürgősségi és
- nem programozott császármetszéssel szültek.
- 2011-ben vagy azt követően szültek. (Az anyák 54%-a az elmúlt 5 évben, 94%-a az elmúlt 10 évben szült.)
Így összesen 9002 anya tapasztalatát vizsgáltam meg.
A vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy ha ezt a csoportot aszerint bontom két részre, hogy a szülést indították vagy spontán módon indult meg, akkor látok-e bármi eltérést
- a szülés során végzett beavatkozásokban (szintetikus oxitocin, gátmetszés stb.),
- az előforduló jógyakorlatokban (szabad mozgás támogatása, aranyóra stb.),
- a császármetszés arányában és
- a szülésélményben.
Az adatok, amiket a közösségi médiában vagy itt a honlapon közzéteszünk, ezeknek az anyáknak a tapasztalatait tükrözik, és ezekre a kérdésekre mutatják a választ.