Sziasztok!
Ma járok 40+5-nél és egy kis lelki fröccsért jöttem.
Harmadik babánkat várjuk, kislány. Mindhárommal ez a terminus túllépés okoz némi idegeskedést itt a végén.
Az első gyermekünket, aki kisfiú 41+3-nél vették ki. Fejvégű volt, de magasan fent, nem illeszkedett, a mérések szerint nagy baba, a doki rábeszélt, hogy oka van, hogy nem indul, legyen császár. Az okok miatt terminuskor befektettek és mivel már 9 napja voltam bent, ami nagy lelki megterhelés volt, így rábólintottam, csak szabaduljak már. (Valszeg a doki jót akart azzal, hogy befektetett és úgy hagyott várni még kicsit, de én ott jöttem rá, engem a kórházban levés nem megnyugtat, hanem idegesít, nem komfortos. Terhesség nélkül sem szeretek máshol aludni, máshol fürödni, stb…) A műtét után kérdeztem, hogy rájött-e az okra, de nem. A lepény tökéletes volt, az áramlás is, a baba 3350 g lett, szóval nem hatalmas, így nagyon gyötört, h szegényt hagytam idő előtt kilakoltatni.
A második babánk, kislány, őt is ugyanezen indokkal akarták kivenni, már a 38. héten presszionáltak, hogy császár után nincs játék, bár fejvégű, de nem illeszkedik, nagy baba, oka van, h nem indul és nem illeszkedik, én nem tudok szülni. Belefáradtam ezekbe a mondatokba és egyszerűen inkább „kimaradtam” a kórházi ellátásból. Úgy éreztem, szülni szeretnék és pont. Itthon fetaphont béreltem és azzal végeztem napi 1x nst-t, heti 1x pedig elmentem magándoki uh-ra, aki szintén mindig igyekezett visszaterelni a kórházi ellátáshoz. 41+5-nél indult el magától, sikeres vbac lett egy másik kórházban, ahová aktív vajúdással estem be. 4200 g lett a baba, szóval tényleg nem kicsi, azóta meg is jegyezte már pár doki, hogy ezek szerint mégis tudok szülni. 
Még a szülés előtti napon is full zárt volt a méhszáj, baba magasan fent, nem illeszkedett, szóval úgy látszik, ilyen a genetikám vagy fene tudja.
Most 40+5-nél járok és a korábbi élmények miatt megint csak a 38. hétig jártam a kórházban, azóta fetaphon, heti magán uh. Pont tegnap voltam, doki persze terelne a kórház felé, baba magasan fent (pedig 1 hónapja spinning babies-ezek), fejvégű, lepénnyel semmi gond, áramlás szuper, szóval szinte ctrl+c ctrl+v minden. Mégis kezdek türelmetlen lenni, mert úgy érzem, egyedül evezek szemben az árral. Ha ő is megvárja a 11 napot, akkor pont szenteste ülhetek be a kórházban a fa alá szülni. 
Egy kis lelki támaszért jöttem azt hiszem, hogy bírjam még kicsit a várakozást. Esetleg valami ötlet, hogy hogyan lehet előcsalogatni őt még karácsony előtt? 
A történet azóta sikerrel zárult. 42+0-nál indítottak és sikeres vbac lett a vége Karácsony másnapján.
