“Szülés körüli traumák hatása a szoptatásra” (1. rész)
A szülési trauma megélése egy szubjektív mérce; egyesek egy extrémnek tűnő eseménysorozatot is viszonylag természetesnek élnek meg, másoknak pedig olyasmi is traumát jelenthet, ami kívülről nézve bagatellnek tűnhet.
A nők nagyjából egyharmada traumatikusnak éli meg a szülést, ennek oka lehet, ha az édesanya elvesztette a méltóságát, a saját vagy gyermeke vélt, vagy valós veszélyeztetettségét élte meg. Sokan mesélik, hogy egyedül maradtak, megerőszakolva érezték magukat, csak megtörténtek velük az események, elvesztették a kontrollt, sebezhetővé váltak, kompetenciaérzetük hiányát élték meg, halálfélelmük volt. Különösen fájdalmas lehet, ha nem kezelik partnerként őket, és a bántó kommunikáció, ha nem érzi magát kompetensnek, a folyamatok részesének.
A traumák esélyét növelték a vajúdás és szülés során az anyák számára váratlan események, mint sürgősségi császármetszés, műszeres befejezés, de komplikációmentes szülés is traumatikussá válhat kontrollvesztés, félelem vagy nagyfokú fájdalom miatt. A trauma esélyét növelték a korábban fennálló pszichiátriai kórállapotok, a szüléstől való félelem és a várandósság alatti komplikációk.
Több kutatás összefüggést mutatott ki a posztpartum depresszió és a szülési traumák, valamint a szoptatás korai befejezése között. Azok közt, akik szülés után egy hónappal nem szoptattak, gyakoribb volt a szüléssel kapcsolatos PTSD (poszttraumás stressz szindróma). Azonban a traumatikus szülést átélt nőket ösztönözte a szoptatás folytatására, hogy szerettek volna anyaként sikert elérni, a babájukat kárpótolni a születése módjáért, és a szoptatás alatt sokan egy időre meg tudtak szabadulni a trauma emlékeitől. Komoly akadályt jelenthetett a mellükkel való kapcsolatuk, a fizikai fájdalmak, az elégtelen tejtermelés és az emlékbetörések.
Milyen eseményeket éltek meg traumatikusan az édesanyák?
A trauma esélyét és PTSD előfordulását jelentősen növeli, ha nagyobb számú beavatkozás történik, mint a szülésindítás, különösen a sikertelen indítási kísérlet, epidurális érzéstelenítés, műszeres befejezés, sürgősségi vagy tervezett császármetszés, akkor is, ha indokoltak és szükségszerűek voltak. A beavatkozások számával nő a trauma esélye.
Sok anya traumatikusan élte meg, hogy úgy érezték, túl hamar avatkoztak be. Egyes tanulmányok szerint akik tervezett császármetszéssel szültek, még inkább ki voltak téve a poszttraumás stressz zavarok esélyének, mivel okai közt jelen lehetnek korábbi szülés körüli traumák, félelem, már meglévő pszichés betegségek vagy magas kockázatú várandósság. A prenatális depresszió jelentős kockázatot jelent a szülési traumára, és a PPD egyik legerősebb előrejelzője.
A beavatkozásokon kívül a legtöbben a személyzet bánásmódját emelték ki. Akár arckifejezések, gesztusok is mély nyomot hagyhatnak, fájdalmas lehet egy humorosnak szánt megjegyzés, különösen, ha a képességeik vagy anyai kompetenciájuk érinti.
Az anyák rendkívül különbözőképp élik meg a szülési fájdalmat; ez függ az egyéni érzékenységtől, félelmektől, pszichés terheltségtől, bizonytalanságtól. Ugyanakkor a fájdalmat jelentősen csökkenti a támogató környezet, empátia, tájékoztatás, bíztatás. Előfordulhat, hogy a fájdalomcsillapító kérése tölti el őket szégyenérzettel és bűntudattal, ami ráadásul beavatkozik a természetes hormonális folyamatokba, csökken a szervezet oxitocin-termelése, lassítja a vajúdást, elhúzódik a kitolási szak.
Az epidurális vagy spinális érzéstelenítésnek szövődménye lehet hosszan tartó fejfájás, ami megnehezítheti a gyermekágyi időszakot. Az érzéstelenítők adása több tanulmány alapján lerövidíthette a szoptatást.
Jelentősen növeli a trauma esélyét a korábbi szexuális abúzus, feldolgozatlan veszteségek vagy vetélések, korábbi traumatikus szülésélmények, még ha korábban nem is emlékeztek rájuk, a szülés során emlékbetörésként előjöhetnek.
A beavatkozásokat követően gyakran sérül az anya-csecsemő egység, elmarad a bőr-bőr kontaktus, miközben alacsonyabb az anya oxitocin szintje, ezek együtt hátrányosan befolyásolhatják a szoros kötődés kialakulását, gyakoribb a PPD (posztpartum depresszió) és a szoptatási nehézségek.
Az édesanya lelkiállapota a szülés körüli traumák után
A szülés utáni első két hónapban számos addig ismeretlen testi problémát tapasztaltak, mint gáttájéki fájdalom, aranyér, bél- és húgyúti problémák, mellgyulladás, sebes mellbimbók, a császármetszés hegének fájdalma, zsibbadás, viszketés, esetleg fertőzés, erős vérzés, fájdalmas közösülés, a gátmetszés hegének fájdalma és a fizikai kimerültség.
Az olyan beavatkozások, mint oxitocin, epidurális érzéstelenítés vagy császármetszés, ha indokoltak és életmentőek, akkor is komoly külső stresszt jelentenek az anyai szervezetnek, megváltoztatják a természetes folyamatokat. A műszeres befejezés vagy császármetszés jelentősen növelte a PPD és a PTSD arányát. Ezek hosszú időn át elkísérhették őket, meghatározhatták a mindennapi hangulatukat, gyakoriak lehetnek az emlékbetörések, szorongás és rémálmok.
A traumatikus események hatására a nők 1,7–2,1%-ánál PTSD alakul ki, ami a traumára emlékeztető helyzetek kerülésével, rémálmokkal, emlékbetörésekkel, ingerlékenységgel és koncentrációs nehézséggel járhat. Kialakulásának kockázatát növeli a gyermekkori bántalmazás, más traumák, a szülés módja vagy a szülés alatti nagyfokú félelem. Befolyásolhatja az anya életkora, a szülések száma és az egyéni megküzdési stratégiái. Az érintettek számára nehezebb az új helyzetükhöz való alkalmazkodás, dühösnek vagy sebezhetőnek érezhetik maguk.
Sokan a tünetek miatt távolságot tartanak a babájuktól, és nem szeretnének szoptatni. A PPD gyakoribb az első szülő édesanyák és a császármetszéssel szült édesanyák körében. Rossz hatással van a kötődésre, a csecsemő szociális és kognitív fejlődésére, növeli az elhanyagolás kockázatát. Szoptató anyák körében kevesebb a depressziós, és minél hosszabb ideig szoptatnak, annál kisebb a kockázat.
A PPD-t olyan tünetek alapján szűrik, mint alvási és étkezési zavarok, szorongás, bizonytalanság, érzelmi labilitás, bűntudat, szégyen és öngyilkossági gondolatok. A depresszió és a traumák jelentősen növelhetik a szoptatás abbahagyását az első két hónapban.
(Részletek Czétényiné Koltai Anna “Szülés körüli traumák hatása a szoptatásra” című szakdolgozatából, melyet 2021-ben írt a Semmelweis Egyetem Laktációs szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szakára.)
Szerző: Czétényiné Koltai Anna
E-mail: pkoltaianna@gmail.com