Pleván Tímea, az Ablak a világra adatbázis megálmodója2019 óta gyűjt adatokat anyáktól arra vonatkozólag, hogy mi történt velük és babájukkal a szülés során. Kérdőívét eddig több mint 29 ezer nő töltötte ki, amiből kirajzolódni látszik a kép arról, hogy hogyan zajlanak ma a szülések Magyarországon. A hazai szülészeti tapasztalatokról és azon belül a szülésindítási adatokról beszélgettünk.
Milyen céllal kezdted el gyűjteni a hazai szülészeti tapasztalatokat?
Azért kezdtem el ezeket gyűjteni, mert nincsenek erre vonatkozó információk. Ugyanazt megtapasztaltam édesanyaként, amit mindannyian megtapasztalunk, hogy egymást kérdezgetjük: Te hol szültél? Te hogy szültél? Oda mit kell vinni? Ott mi a szokás? Ez volt a kiindulópont. Előbb-utóbb nők között a téma valahogy a gyerekek és a szülés felé kanyarodik, és így szívjuk magunkba az információt mindenkitől. Gondoltam, hogyha már úgyis itt van ez a kollektív tudás, akkor miért ne lehetne ennek egy olyan formája, amiben nem 1, 2, 3, meg 5 anyát tudok megkérdezni. Legyen erre egy nagy adatbázis, amiben tényleg rálátunk a szülészetekre, és nem 5-10, hanem 100, meg 1000, meg hosszú távon sok 10, meg 100 ezer anya tapasztalata alapján. Alapvetően azt szeretném látni, láttatni és az anyák számára hozzáférhetővé tenni, hogy milyen az élettani szüléseknek a kísérése. Hogy a nagy többség, akiknél élettani szülésre számíthatunk, hogyan szül ma Magyarországon.
Az adataid alapján milyen képet látsz a szülésindítás gyakoriságáról Magyarországon?
Amióta az adatokat gyűjtöm, a szülésindítás aránya nem nagyon változott, 32-33% körül mozog. A szülésindítás vezető oka, amit az anyák 40 százaléka megjelölt, a terminus túllépése. Ez is mindig így volt, amióta a tapasztalatokat gyűjtöm. Az is állandó, hogy indított szülés esetén magasabb a császármetszés aránya. De ez nem új tudás, nemzetközi kutatásokból évtizedek óta ismerjük, hogy indított szülések esetén több a beavatkozás és magasabb a császármetszés aránya. Viszont az Adatbázis segítségével Magyarországon az elmúlt években szült édesanyák tapasztalatai alapján is meg tudjuk ezt most mutatni.
A szülésindításnál látsz-e valamilyen különbséget az intézmények között, vagy Magyarország különböző területei között?
Budapesten a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban volt a legtöbb az indított szülések aránya a kérdőív kitöltői között, majdnem 47%. A legalacsonyabb Hódmezővásárhelyen, 13,1%. A 13%-tól a 47%-ig igazából minden előfordul szépen szakaszosan fölfelé. Nem annyira a terület számít, a kórházakban az eltérő gyakorlatokban van a különbség.
A hozzád érkező adatokban érzékelhető valamilyen kapcsolat a szülésindítás és a beavatkozások száma között?
Magasabb, egyértelműen. Megint csak ugyanaz látszik, amit tudunk, hogy a szülésindítás több beavatkozással jár. Átlagosan 10 beavatkozás történik a szülések során, ami önmagában is elképesztően magas adat. Az indított szüléseknél elvégzett beavatkozások száma átlagosan 12. A 10 helyett már a 12 nem tűnik olyan soknak, de mondjuk, amikor át kell esni egy plusz beavatkozáson, ami plusz fájdalommal jár, akkor azért nem mindegy, hogy mennyi történik meg ezekből. Pláne, hogy ha hosszú távon nézem, hogy plusz 2 beavatkozásnak a szövődményeivel, lehetséges kockázataival is számolnia kell az anyáknak.
Szerinted milyen irányban lenne jó elmozdulni a szülésindítással kapcsolatban? Mi segíthetne ezeket a számokat lejjebb vinni?
Az egyik az, hogy a terminustúllépés önmagában ne legyen ok egy szülésindításra, ami nagyon nehéz a mostani friss irányelv mellett. De mindenképp segítene, ha valós egészségügyi okok kerülhetnének az előtérbe, és minden olyan helyzetben, ami relatív, ott az egyéni szempontok kerülnének mérlegelésre. Tehát nem csak az, hogy túlléptük-e a terminust. Hogy van az anya? Hogy van az a baba? Nagyon jó, hogy van szülésindítás, hogy létezik, hogy értünk hozzá, hogy ez is egy lehetőség. De csak azokon alkalmazzuk, akiknek ez valóban segít. Ahol ennek az előnyei meghaladják a hátrányait, meghaladják a kockázatait. Ne a naptár, vagy ehhez hasonló relatív ok legyen az, ami dönt, hanem az anya, meg a baba egészségi állapota legyen a fő vezérfonal.
Ha most néhány mondatban üzenhetnél azoknak a nőknek, akikben ott van a bizonytalanság a szülésindítással kapcsolatban, akkor mit mondanál nekik?
Tájékozódjanak több forrásból, és ha szükségét érzik, bátran kérjenek másodvéleményt. Nagyon félelmetes, hogy szülőként valamit elrontunk, rossz döntést hozunk, de egy hiábavaló indításnak a következményeit is mi viseljük egy életen át. A felelősség mindenképp az anyáé és az apáé. Menjenek utána az információknak, legyenek abban biztosak, hogy valóban szükség van-e a szülésindításra vagy bármilyen egyéb beavatkozásra. A másik pedig a magukba vetett hit és bizalom építése, a lelki megerősítések nagyon-nagyon fontosak. Szánjanak oda is figyelmet, hogy tudjanak töltődni, kapcsolódni magukkal és a kisbabájukkal. Nem lehet félve, harcba készülve szülni menni. Az lenne a legfontosabb, hogy testileg-lelkileg biztonságban érezzék magukat.
Az interjút Fórika Réka – szülésznő, perinatális szaktanácsadó készítette.
