Az eredeti angol nyelvű anyag, ide kattintva
- minta: Új-Dél-Walesből, Ausztráliából származó népességfüggő adatok (2001–2016) egészséges nők, akik 37+0 és 41+6 hét között szültek
- A 474 652 születésből 69 397-nél (15%) orvosi indikáció nélkül történt szülésindítás.
- szignifikáns különbség a vizsgált változókban a csoportok között: első alkalommal szülő nők, akiknél indítottak ←→ azok, akiknél maguktól indult a szülés:
- spontán hüvelyi szülés (42,7% vs 62,3%),
- instrumentális szülés (28,0% vs 23,9%),
- császármetszés (29,3% vs 13,8%),
- epidurális érzéstelenítéssel (71,0% vs 41,3%),
- gátmetszés (41,2% vs 30,5%)
- és szülés utáni vérzés (2,4% vs 1,5%)
- többedszer szülő, indított nők esetében a császárarány alacsonyabb volt (5,3% vs 6,2%)
- mindkét csoport esetében alacsonyabb volt a harmadik és negyedik súlyossági fokozatú gátrepedések aránya az indított csoportban, de a hüvelyi “javítások” aránya magasabb volt az indított csoportnál
- Az indukciót követően magasabb volt az újszülöttkori szülési trauma, az újraélesztés és a légzési rendellenességek előfordulása, akárcsak a fertőzések (fül-, orr-, torok-, légúti és szepszis) miatti kórházi felvételek száma 16 éves korig. ennek feltételezett oka a mikrobiom érintettsége az indításban
Konklúzió: az orvosi indikáció nélkül végzett szülésindítások esetében nagyobb volt a szülés közbeni beavatkozások aránya, különösen az először szülő nők esetében + a legtöbb vizsgált változó esetében kedvezőtlenebb anyai, újszülöttkori és gyermekkori kimenetel
A hatás mértékét befolyásolta a korábbi szülések száma és a terhességi kor, melyek tehát fontos mérlegelendő szempontok a nők szülésindítással kapcsolatos tájékoztatásakor (előnyök, hátrányok).
(szerkesztette: Laibl Anna)