“Szülés körüli traumák hatása a szoptatásra” (3. rész)
Amikor 2021-ben a szakdolgozatomhoz elindítottam a kutatást, néhány nap alatt 1065 olyan édesanya töltötte ki a kérdőívemet, akiknek 6-12 hónap közt volt a kisbabájuk. Ez a magas szám egy olyan kérdőíven, ami legalább 20 percet vett igénybe, azt mutatja, hogy nagyon sokan szerették volna elmondani, hogy mennyire befolyásolták a szoptatási történetüket a szülésük körüli események.
Kérdéseket tettem fel az anyák számára a várandósságukról és a családi előzményekről, melyekkel anyaságukba érkeztek. A szülési kívánságaikról, a szülésük alakulásáról és az első napok eseményeiről. A szülés utáni hangulatukat, babájukhoz fűződő viszonyukat és a kapott támogatást Likert-skálás kérdőívekkel mértem fel. Felhasználtam a szülés utáni depressziót felmérő EPDS kérdőív kérdéseit, a traumára és poszttraumás stressz szindrómára vonatkozó kérdőívek kérdéseit, az anya-gyermek-interakciókat felmérő MORS-SF kérdőívet, illetve a társas támogatásról szóló MSPSS kérdőívet.
Szerettem volna felderíteni, változott-e a szülés után a szoptatásra vonatkozó tervük, mit gondolnak, a szülésük módja befolyásolta-e a szoptatást, milyen érzés volt számukra kisbabájuk szoptatása. Az édesanyáknak a legtöbb traumára utaló tünettel küzdő körülbelül egynegyedét, 258 személy válaszait emeltem ki.
A trauma átélésének, mégha nem is volt szignifikáns a különbség, az első gyermek szülése után volt legnagyobb az esélye, s ez a gyermekek számával fokozatosan csökkent.
A kutatás eredményei megmutatták
Az érintett édesanyák szülései alatt szignifikánsan több volt beavatkozás és sürgősségi beavatkozás, sokaknál nem valósult meg a korai bőr-bőr kontaktus és szoptatás. Gyakoribb volt a szülésindítás (18,2%-ról 24,2%-ra emelkedett), szintetikus oxitocin használata (43,7%-ról 50,39%-ra emelkedett). Epidurális érzéstelenítést (18,1% helyett 25,19%), a műszeres befejezés (3,1% helyett 4,7%) és majdnem duplájára emelkedett a sürgősségi császármetszés aránya (25,4%-ról 48,5%-ra emelkedett). Általánosságban elmondható azonban, hogy minél több volt beavatkozás, annál valószínűbb volt, hogy traumatikussá váltak a történtek, és minél háborítatlanabb volt a szülés, annál pozitívabban élték meg.
Az összes édesanya 75,7%-ának volt aranyórája, míg a vizsgált csoportban csupán az 55%-nak valósult meg a korai bőr-bőr kontaktus, és ritkábban valósult meg az aranyórában a szoptatás (54,6% helyett 34,4%). A korai szeparáció jelentős kockázati tényező volt abban, hogy az édesanyák nehezen éljék meg a történteket, haragot érezzenek az őket ellátók felé, vagy úgy érezzék, elvesztették a kontrollt. (1, 2) Fontos tehát, hogy ha mindkét fél állapota engedi, a sürgősségi beavatkozások után se sérüljön az anya-baba egység, és kapjanak segítséget a korai szoptatáshoz, ez pedig összhangban áll a Bababarát Kórház Kezdeményezés elveivel.
Az érintett édesanyák közt kevesebben érezték úgy, hogy könnyen mellre tudták tenni a babájukat, és többen nyilatkoztak úgy, hogy elégedetlen volt a babájuk, kevés volt a tejük az első napokban, aluszékony volt a kisbabájuk vagy éppen nyugtalan volt és sokat sírt.
Az érintett édesanyák szignifikánsan alacsonyabb pontszámot értek el a posztpartum depresszió kockázatát vizsgáló Edinburgh Postnatal Depression Scale-ból származó kérdéseken, kevesebb pontot értek el az anya-gyermek kapcsolatot vizsgáló MORS-SF kérdőívből származó kérdéseken, és arányaiban többen voltak, akik alacsonyabb pontszámot szereztek. Olyan kérdéseket tettem fel, hogy mennyire mosolygott és beszélt hozzájuk a babájuk, mennyire volt hasfájós, sírós, mennyire érezték úgy, hogy a babájuk túl nagy figyelmet igényel, uralkodik rajtuk. A traumát átélt anyáknak még hónapokkal a szülésük után is nehezebb volt a gyermekükről való gondoskodás és a kapcsolat.
Azok közt az anyák közt, akik pozitívan élték meg a történetük, gyakoribb volt, hogy szülésük után nem változtak a szoptatási céljaik, s többnyire úgy nyilatkoztak, hogy a szülésük, ha befolyásolta a szoptatást, akkor természetesen következett egyik a másikból.
A szülés körüli traumák csökkentették a kizárólagos szoptatás esélyét és növelték a korai elválasztás/elválasztódás kockázatát, különösen az első hónapban. A második-harmadik hónapban sokan el tudták hagyni a pótlást, de nőtt azoknak a száma, akik nem szoptattak, ez a mintázat hasonló volt az összes megkérdezett csoportnál. A 4–6. hónapban jelentősen csökkent a kizárólag szoptató anyák száma, sokan megkezdték a hozzátáplálást, jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik nem szoptattak. Ez a tendencia kifejezettebb volt a traumát átélt anyák körében.
A traumás tüneteket mutató anyák kisebb arányban kértek segítséget a szoptatásban annak ellenére, hogy több szoptatási nehézséggel küzdöttek, azonban még mindig nagyobb eséllyel kértek segítséget a szoptatásban, mint a szülésük vagy más traumáik feldolgozásában.
A vizsgált csoportba tartozó édesanyák közt kevesebben szoptattak; gyakoribb volt, hogy úgy érezték, „elfogyott a tej”, hogy a „babájuk nem fogadta el a mellet”, az, hogy „egészségügyi ok”, „szoptatáshoz köthető fájdalom” miatt fejezték be a szoptatást. Köztük ritkább volt, hogy azért hagyták abba a szoptatást, mert már nem szerettek volna szoptatni, viszont többen nyilatkoztak úgy, hogy külső nyomás miatt fejezték be a szoptatást. Azok közt, akiknek traumatikus volt a szülésük, többen voltak, akik el se kezdték a szoptatást, vagy egy hónapos kor előtt abbahagyták, illetve 5-6 hónapos kor körül emelkedett meg náluk a szoptatás befejezésének kockázata. Akik nehézségekkel küzdöttek a szülésük feldolgozásában, kisebb eséllyel lettek elégedettek a szoptatás alakulásával, és jelentősen nőtt annak az esélye, hogy ebben is csalódniuk kellett.
Szülés körüli traumák az édesanyák közt való felmérések tükrében
Sokan traumatikusan élték meg, hogy úgy érezték, túl hamar avatkoztak be, nem hagyták, hogy a maguk ütemében szüljenek. „Túlságosan ki akarták idő előtt venni a gyereket a kevés magzatvíz miatt. A doki a vizsgálatkor megmondta, hogy alkalmatlan vagyok még a 3. oxitocinos infúziós kezelés után is arra, hogy a szülésem beinduljon. Kaptam gyógyszeres indítót a nyelvem alá, amit a gyerekem már nagyon nem bírt, és a szívhangja a fájások helyett lement. Sürgősségi műtét lett. A gyereket elvitték tőlem 24 órára egy másik kórházba, mert nem sírt fel azonnal, amikor kiemelték a műtét során. Ott a nővérek kitágították a gyomrát és öntötték bele a gyerekbe a tápszert. Természetesen ezért cumizavaros lett, és egyáltalán nem volt hajlandó cicizni.”
Az édesanyák egy része még motiváltabbá válik az események tükrében: „Még jobban ragaszkodok hozzá. Azóta is be akarom pótolni az első 12 órát amikor nem láthattam. Mindent meg akarok adni neki, óvni akarom.”
Ha még nehéznek is élik meg az első időszakot, mivel nagyon motiváltak, később kifejezetten pozitívan élik meg a sikereket: „Ha már megszülni nem tudtam, úgy voltam vele, hogy ez a minimum, amit meg kell adnom a babámnak. Aztán megszerettem a szoptatást, nyűg lett a tápos kiegészítés, el is hagytuk idővel (csak a nagynak volt rá szüksége), igény szerint szoptatok.”
A traumát átélt anya támogatása a szoptatásban
Akik olyan beavatkozásokat éltek át, melyek növelhetik a trauma esélyét, azoknak különösen sokat számít, ha a szoptatást támogató szakemberek segítik a korai bőr-bőr kontaktus megvalósulását. Az anyánál emelkedik az oxitocin szintje. Ez segíti a méhösszehúzódásokat, az újszülött adaptációját, a megfelelő testhőmérséklet fenntartását, az optimális vércukorszintet. A csecsemő hozzájut a kolosztrumhoz (előtejhez), és először találkozik az anya bőrén lévő baktériumflórával. Az ilyenkor erősebb szopóreflexszel könnyebben megalapozható a rövid- és hosszú távú szoptatás.
A bőrkontaktus és a korai szoptatás megvalósítása különösen fontos sürgősségi beavatkozások után, megnyugtató az anya és a csecsemő számára. Ezzel segíthetjük az anya-baba-egység fenntartását. Ez pedig összhangban van a Bababarát Kórház Kezdeményezés elveivel.
A nehéz szülési körülmények, az anya magasabb stresszszintje, a PTSD csökkentheti a tejtermelést és megnehezítheti az anya-baba kapcsolatot. Ezeknek az édesanyáknak fokozottabb támogatásra és odafigyelésre van szükségük. Fontos engedélyt kérni tőlük, mielőtt megérintjük a mellüket. Nem szabad rájuk nyomást gyakorolni, dönthessenek szabadon arról, hogy szeretnének-e szoptatni. Ha a nő a szülése során úgy érzi, megfosztották az erejétől, megalázták, elveszítette a kontrollt, akkor nehezebben tud segítséget kérni a szoptatásban, miközben a nagy mértékű szorongásnak köszönhetően megnő a szoptatási nehézségek esélye.
Más anyák úgy vélik, a szoptatás segít feldolgozniuk a szülési traumáikat: „Talán pozitív irányba, olyan tekintetben, hogy féltem, hogy a testem nem reagált az oxitocinra, és nem indult be a szülés. De a szoptatás jól ment, tehát a természetes oxitocin mégis csak jól működik bennem, talán így 2. gyereknél, ha nem indítják, sikerülhet a természetes szülés is.” Többen is említették, hogy bár a szülésük egész másképp alakult, mint szerették volna, a szoptatás segített visszanyerni a testükbe vetett bizalmuk: „A szülés nem sikerült, de a szoptatás igen. Így nem érzem annyira, hogy a testem cserben hagyott.” „Csalódott voltam, mert nem sikerült természetes úton megszülni a babámat, de a szoptatás sikeressége megtanított újra tisztelni a testem.”
A korai szoptatás hiánya jelentősen növeli a PTSD esélyét. A szoptatás pedig pozitívan befolyásolja az anya-gyermek kapcsolatot; az anya érzékenyebb lesz a babája jelzéseire. A szoptatás, valamint az azzal járó magas prolaktin és oxitocin szint csökkenti az anyai szorongást és stresszt.
Szeparáció: az egyik legerősebb stresszt kiváltó hatás
Az egyik legkomolyabb stresszt az anyák számára a szeparáció jelentette, ami ráadásul a szoptatás későbbi megkezdésével járt. A szülésüket traumatikusan megélő anyák egy részénél poszttraumás stressz szindróma alakul ki, ami rémálmokkal, emlékbetörésekkel, pánikrohamokkal is járhat, és körükben jelentősen magasabb a posztpartum depresszió kialakulásának az esélye. A pszichés nehezítettségek beleavatkozhatnak az anya-csecsemő interakciókba, és nehezebben ismerik fel a gyermekük jelzéseit, ezáltal akadályozottá válhat a szoptatás.
A traumát átélt anyák egy része szeretne menekülni a szoptatási helyzetekből, emlékbetörései lehetnek, a megerőszakoltság érzése miatt nehezebben viselhetik mellük érintését. Másoknak, akik elveszítették kompetenciaérzetüket és nehezebben bíznak a testükben, saját anyaságukban, nagyobb akadályt jelenthetnek a szoptatással járó kihívások. Sokan rendkívül motiválttá válnak a szoptatásban, és szeretnének legalább ebben sikereket elérni.
A traumát átélt anyáknak gyakran meg kell küzdeniük a szeparáció okozta nehézségekkel, a szokásosnál későbbi laktogenezissel és azzal, hogy a babáikat ezalatt cumisüveggel és tápszerrel etethették. Sok édesanya akár nagyfokú fizikai fájdalmat is érezhet, ami megnehezítheti a kényelmes szoptatási helyzet megtalálását és az ellazulást. Emellett a magas stresszszint akadályozza a tejtermeléshez szükséges hormonális folyamatokat. Jelentősen kevesebb pozitív érzelmet fűztek az első napokban a szoptatáshoz és a csecsemőjükkel való kapcsolathoz, körükben a kezdetektől alacsonyabb lett a kizárólagos szoptatás aránya, valamint az első hónapokban gyakoribb volt az anyatejes táplálás befejezése.
Azok az anyák azonban, akik a nehézségek ellenére sikeresen szoptattak, nagyon pozitívan élték meg, hogy visszakapták a kompetenciaérzésüket, és gyógyítólag hatott rájuk és a gyermekükre.
Rendkívül fontosnak tartom tehát, hogy a poszttraumás stressz kialakulásában veszélyeztetett anyák szoptatásának támogatása a kezdetektől kiemelt figyelmet kapjon. Fontos lenne, hogy a sürgősségi beavatkozások után is megvalósuljon a korai bőr-bőr kontaktus és segítséget kapjanak a mellre tételhez, ami összhangban áll a Bababarát Kórház Kezdeményezés (BBKK) elveivel is. Segítsük a kényelmes szoptatási pozíció megtalálását, figyeljünk a nehézségeikre, türelemmel és empátiával forduljunk feléjük, hiszen az átlagosnál több támogatásra lehet szükségük.
(Részletek Czétényiné Koltai Anna “Szülés körüli traumák hatása a szoptatásra” című szakdolgozatából, melyet 2021-ben írt a Semmelweis Egyetem Laktációs szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szakára.)
Szerző: Czétényiné Koltai Anna
pkoltaianna@gmail.com
Felhasznált irodalom:
(1) Czétényiné Koltai Anna: Szülés körüli traumák hatása a szoptatásra. (Szakdolgozat) Budapest, 2021.
(2) Czétényiné Koltai Anna: Szülés körüli traumák hatása a szoptatásra. Milyen nehézségek jelennek meg, és hogyan segíthetünk? Embertárs 2023/2. 151-166.
(3) Orosz Helga: A szülés élményének szoptatásra gyakorolt hatása – Speciális témakifejtés. Szakdolgozat, Budapest 2021.
(4) Türkmen, Hülya – Dilcen, Hacer Yalniz – Akin, Bihter: The Effect of Labor Comfort on Traumatic Childbirth Perception, Post-Traumatic Stress Disorder, and Breastfeeding. Breastfeeding Medicine 2020. dec, 779-788. https://www.liebertpub.com/doi/10.1089/bfm.2020.0138 (Letöltés: 2021.10.30. 20.14.)
(5) Beck, Cheryl Tatano: Middle Range Theory of Traumatic Childbirth: The Ever-Widening Ripple Effect. Global Qualitative Nursing Research 2015. jan-dec. https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/2333393615575313 (Letöltés: 2021.10.31. 12.48.)
(6) Szénási Rita: Hogyan hathat a szoptatásra, az anyaságra, ha egy háborítatlan szülés váratlanul traumatikussá válik? – esetbemutatás. Szakdolgozat. Budapest 2018.
(7) Várady Erzsébet: A vajúdás és szülés során alkalmazott fájdalomcsillapító módszerek és gyógyszerek, potenciális mellékhatásaik és a szülésélmény. In: Varga Katalin: A szülési fájdalom kezelése, Nem farmakológiai módszerek. Budapest 2021, 17-44.
(8) Hendrix, Y. M. G. A. – van Dongen, K. S. M. – de Jongh, A. – van Pampus, M. G.: Postpartum Early EMDR therapy Intervention (Percieve) study for women after traumatic birth experience. study protocol for a randomized controlled trial. Trials 2021. https://trialsjournal.biomedcentral.com/articles/10.1186/s13063-021-05545-6 (Letöltés: 2021.11.02. 18.33.)
(9) Beck, Cheryl Tatano – Gable, Robert K. – Sakala, Carol – Declercq, Eugene R: Posttraumatic Stress Disorder in New Mothers: Results from a Two-Stage U.S. National Survey. Birth-Issues in Perinatal Care 2011. szept, 216-227. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1523-536X.2011.00475.x (Letöltés: 2021.10.31. 12.53.)
(10) Traumatikus szülés http://perinatus.hu/csoportok/nehezsegek-elakadasok/traumatikus-szules/ (Letöltés 2021, 11.18. 15.01.)
(11) Orovou, Eirini – Dagla, Maria – Iatrakis, Georgios – Lykeridou, Aikaterini – Tzavara, Chara – Antoniou, Evangelia: Correlation between Kind of Cesarean Section and Posttraumatic Stress Disorder in Greek Women. International Journal of Environmental Research and Public Health 2020. márc., 2-11. https://www.webofscience.com/wos/woscc/full-record/WOS:000522389200132 (Letöltés: 2021.10.31. 13.24.)
(12) Molnár Judit: Posztpartum szorongás az anyák kötődési jellemzőinek tükrében. Doktori disszertáció. Debrecen 2014. https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/193603/PhDdocument-t.pdf?sequence=5&isAllowed=y (Letöltés: 2021.11.19. 18.27.)
(13) Varga Katalin – Suhai Gábor: Szülés és születés lélektanon innen és túl, Budapest, 2010.
(14) Gitidisz Krisztina – Schneiderné Diószegi Eszter – Molnár Judit Eszter: A gyermekágyas időszak testi és lelki történései. In: Varga Katalin – Andrek Andrea – Molnár Judit Eszter (szerk.): A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében. Budapest 2019, 286-296.
(15) Hortobágyi Ágnes – Németh Tünde – Kurimay Tamás: Pszichiátriai beteg anyák és gyermekeik kapcsolata, együttápolása – Elmélet és nemzetközi tapasztalatok. In: Danis Ildikó – Németh Tünde – Prónay Beáta – Góczán-Szabó Ildikó – Hédervári-Heller Éva (szerk.): A kora gyermekkori lelki egészség támogatásának elmélete és gyakorlata I-II., Budapest 2020, 448-476.
(16) Varga Katalin: A szülés/születés módjának távolra nyúló hatásai. In: Varga Katalin – Andrek Andrea – Molnár Judit Eszter: A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében. Budapest 2019, 276-284.
(17) Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában – Katarzis vagy krízis? Budapest 2008. (Eredeti: Sheila Kitzinger: Birth Crisis. Routledge 2006.)
(18) Rados Melinda. Az anyai szülési stressz biopszichoszociális szemléletű vizsgálata a privát szféra, az intimitás és a szülésznői támogatás kiemelésével. Doktori értekezés. Budapest 2018. http://old.semmelweis.hu/wp-content/phd/phd_live/vedes/export/radosmelinda.d.pdf (Letöltés: 2021.11.09. 14.47.)
(19) Martinez-Vazquez, Sergio – Rodriguez-Almagro, Julian – Hernandez-Martinez, Antonio – Miguel Martinez-Galiano, Juan: Factors Associated with Postpartum Post-Traumatic Stress Disorder (PTSD) Following Obstetric Violence: A Cross-Sectional Study. Journal of Personalized Medicine 2021. máj, 1-11. https://www.mdpi.com/2075-4426/11/5/338 (Letöltés: 2021.10.31. 12.57.)
(20) Barbara Morrison – Karen Wambach: A nő egészsége és a szoptatás. In: Karen Wambach – Jan Riordan: Szoptatás és humán laktáció, Budapest 2019. (Eredeti: Karen Wambach – Jan Riordan: Breastfeeding and human lactation, Burlington 2016.), 565-648.
(21) Machado, Mariana Campos Martins – Assis, Karine Franklin – de Cássia Carvalho Oliviera, Fabiana – Queiros Ribiero, Andréiai – Amal Araújo, Raquel Maria – Faisal Cury, Alexandre – Priore, Silvia Eloiza – do Carmo Castro Franceschini, Sylvio: Determinants of the exclusive breastfeeding abandonment: psychosocial factors. Revista de Saúde Pública 2014. 985-994. https://www.scielo.br/j/rsp/a/55dRNGkwmQdRsJvrqnrBJpw/?lang=en (Letöltés: 2021.11.02. 17.41.)
(22) Dekel, Sharon – Thiel, Freya – Dishy, Gabriella – Ashenfarb, Alyssa L.: Is childbirth-induced PTSD associated with low maternal attachment? Archives of Women’s Mental Health 2019. febr, 119-122. https://link.springer.com/article/10.1007%2Fs00737-018-0853-y (Letöltés: 2021.10.31. 13.01.)
(23) Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve a pre-, peri- és posztnatális mentális zavarok baba-mama-papa egységében történő kezeléséről hatályos: 2017.03.07 –. https://www.hbcs.hu/uploads/jogszabaly/2485/fajlok/EEMI_szakmai_iranyelve_a_pre_peri.pdf (Letöltés: 2021.11.03. 18.02.)
(24) Lefkovics Eszter. Perinatális időszakban jelentkező depresszív és szorongásos zavarok és hatásuk az anyai percepcióra. Doktori értekezés. Budapest 2019. http://old.semmelweis.hu/wp-content/phd/phd_live/vedes/export/lefkovicseszter.d.pdf (Letöltés: 2021.11.09. 21.01.)
(25) Lindau, Julianna F. – Mastroeni, Simona – Gaddini, Andrea – Di Lallo, Domenico – Fiori Nastro, Paolo –Patanè, Martina –Girardi, Paolo – Fortes, Christina: Determinants of exclusive breastfeeding cessation: Identifying an „at risk population” for special support. European Journal of Pediatrics 2015., 533-540. https://link.springer.com/article/10.1007%2Fs00431-014-2428-x (Letöltés: 2021.11.02. 15.48.)
(26) Hoover, Kay: Perinatális és intrapartum ellátás. In: Karen Wambach – Jan Riordan (szerk.): Szoptatás és humán laktáció, Budapest 2019. (Eredeti: Karen Wambach – Jan Riordan: Breastfeeding and human lactation, Burlington 2016.), 231-278.
(27) Buck, Catherine O. – Gjelsvik, Annie – Vivier, Patrick M. – Monteiro, Karine – Amanullah, Siraj: Prenatal Exposure to Stressful Life Events and Infant Breastfeeding. Breastfeeding Medicine 2018. júl., 426-432. https://www.liebertpub.com/doi/10.1089/bfm.2017.0200 (Letöltés:2021.10.30. 22.17.)
(28) A bababarát kórház kezdeményezés kiterjesztése az újszülött ellátásra https://szoptatasportal.hu/fejezetek-a-laktacios-szaktanacsado-kepzes-torzsanyagahoz/abababarat-korhaz-kezdemenyezes-kiterjesztese-az-ujszulott-ellatasra/ (Letöltés: 2021.11.21. 14.53.)
(29) Trauma and Birth Stress http://www.tabs.org.nz/diagnostic.htm (Letöltés: 2021. 11.21. 15.36.)
(30) Frigyes Júlia: A szüléshez kapcsolódó pszichiátriai zavarok és a gyógyítás útjai. In: Varga Katalin – Andrek Andrea – Molnár Judit Eszter: A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében. Budapest 2019, 409-416.