Kedves Szülésindítás Csapata!
Én is szeretném megosztani a történetemet, hiszen duplán érintett vagyok.
Elöljáróban leszögezném, hogy orvos vagyok – ugyan más területen –, de az egyetemi tanulmányaim alapján tisztában vagyok a szülés fiziológiájával, lehetséges komplikációkkal, illetve a beavatkozások előnyeivel és hátrányaival.
Ugyanabban a fővárosi kórházban szültem mindkétszer. Modern irányelveket követnek, nagyon emberségesek a dolgozók, sok mindenben dönthet a kismama, illetve van lehetőség fájdalomcsillapításra.
A közelmúltban született mindkét gyermekem szülésindítással terminustúllépés miatt, illetve a méhlepény állapota is ezt indokolta.
Első gyermekemmel oxitocin infúzióval kezdtünk, és burokrepesztés hatására szépen beindultak a folyamatok, majd epidurális érzéstelenítést is kértem. Mindegyik beavatkozást az én egyetértésemmel végezték, megértettem, hogy szükségesek. Sőt, a dolgozók figyelmessége és támogatása mellett nagy biztonságban éreztem magam és a babám. A folyamatos CTG-monitorozásra pedig nem teherként tekintettem, hanem örültem annak, hogy hallhatom: minden rendben odabenn. Az érzéstelenítés mellett nyugodtan éltem meg a szülést, maradt erőm örülni a babának és nem merültem ki teljesen.
A második gyermekemet tablettával indították, aminek hatására szépen beindult a szülés, ugyanúgy kértem epidurális érzéstelenítést, amit másodjára sem bántam meg; az aranyórában maradt energiám teljesen megélni a pillanatot, és nem azzal voltam elfoglalva hogy mennyire kimerült vagyok.
Nekem így mindkét szülés nagyon jó élmény volt, semmit sem csinálnék vagy kérnék máshogy, nem cserélném le “unmedicated” szülésre.
Szeretettel gondolok vissza mindkét alkalomra.
Tudom, hogy sajnálatos módon sok kevésbé vidám szüléstörténet is előfordul; a történetek összegyűjtése biztosan segít a kellő változások elérésében. Köszönjük a munkájukat!
