“Szülés körüli traumák hatása a szoptatásra” (2. rész)
A női hormonális rendszer és idegrendszer a szülés „normális” lefolyását támogatja, ennek folytatása a csecsemőről való gondoskodáshoz szükséges állapot. A perinatális időszakban átélt nagyfokú stressz jelentősen emeli a kortizol és katekolaminok (adrenalin, noradrenalin) szintjét, ez megzavarhatja a neuroendokrin folyamatokat.
Az érintettek körében a szülést követő 3-4. hónapban alacsonyabb az agyi aktivitás gyermekük sírásakor, császármetszés után az oxitocin alacsonyabb szintje megnehezítheti az anya alkalmazkodását és reakcióit, akadályozhatja a kötődést, elősegítheti a szoptatási problémák kialakulását.
Hogyan hatnak a szülés körüli traumák az anya-gyermek kapcsolatra?
Egyes szülési traumát átélt nők gépiesen gondoskodnak a gyermekükről, sokan igyekeznek elhatárolódni, mert a gyermek számukra a traumatikus eseményhez kapcsolódik, emiatt kevésbé szenzitívek, akár idegennek is tekinthetik. A traumatikus szülés rossz hatással van a gyermek kognitív és érzelmi fejlődésére.
A sérült anya-baba interakciók a szülési trauma egyik első jelei, és ha az anya távolságtartó a gyermekével a táplálás során. A szülés után megjelenő PTSD akadályozza az anya-baba kapcsolatot, gyakoribbak a bizonytalan-elkerülő kötődési mintázatok, ami hozzájárul a későbbi rosszabb önbecsüléshez, ellenállóképességhez, érzelmi szabályozáshoz és a kapcsolatai kialakításához, gyakoribb a szorongás és viselkedési problémák. Ezek a hatások nem múlnak el az anya állapotának javulásával, de csökkennek.
A szoptatáskor felszabaduló oxitocin és prolaktin segíti a kötődés kialakulását, a korai szoptatás elmaradása viszont az anya számára a csecsemő halálát jelentheti. A szoptatás tehát védi az anyát a depressziós állapotok kialakulásától.
A vajúdás alatt az anyának adott fájdalomcsillapítók megváltoztatják az újszülött viselkedését, kevésbé éberek, még az anya-csecsemő egység megőrzésével is csökken a szopás, ez hatással lehet a laktáció beindulására, az epidurális érzéstelenítéssel szült csecsemők még másfél hónapos korukban is többet sírnak. A szintetikusan adott oxitocin megváltoztatja a csecsemők száj-, arc- és kézmozgását, ezáltal az anya kevésbé tud jól reagálni a jelzéseikre, ami növeli a szoptatás befejezésének esélyét.
A nemkívánatos események tehát befolyásolták a csecsemő szopási képességét, az anyai hangulatot és az anya-csecsemő interakciókat. A szülés előtti és utáni depresszió negatívan befolyásolja a korai anya-baba interakciókat és kötődést, negatív hatással van a gyermek fejlődésére, az anya érzéseire, szégyent és bűntudatot okozhat. Az érintett nők kevésbé tartják a szemkontaktust a babájukkal, megváltozik a hangjuk és arckifejezésük, és ez hosszú távon befolyásolja gyermekük fejlődését.
Az anyai hangulatzavar befolyásolja a család életét, a csecsemő érzelmi és pszichológiai fejlődését. Ezek a tapasztalatok hosszú távon befolyásolják a csecsemő érzelmi életét, környezetével való kapcsolatát. A korai kötődés fontos a csecsemő pszichológiai és fizikai növekedéséhez, hiánya a fejlődő agyban maradandó zavart okozhat. A depressziós és szorongó anyáknál megváltozik a csecsemőjükről való gondoskodás, kevésbé tudnak rájuk hangolódni. A depressziós anya mellett csökken a csecsemő biztonságérzete.
Koraszülött csecsemőknél vizsgálták, hogy ha az anya PTSD-vel vagy PPD-vel küzd, egyéves korra visszamarad a növekedés, mivel kevesebb az interakció a gyermekeikkel, gyakoribbak a nehézségek a táplálásban. A csecsemőknek lassabb a súlyfejlődése és kevesebb az anyatej. Három hónapos kor körülre visszamarad a motoros fejlődésük és kisebb a szürkeállomány térfogata.
A szülés körüli traumák hatással lehetnek a szoptatásra
Sok anya egy traumatikusan megélt szülés után szeretné a szoptatás sikerével ellensúlyozni a szüléskor átélt kudarcot. Szeretnék anyaként kompetensnek érezni magukat, és sikereket megélni, kárpótolni a babájukat a születésük módja miatt, megnyugvást adhat nekik a szülés utáni nyomasztó érzések közt a szoptatós kapcsolatukban megélt intimitás.
Más anyák félnek elköteleződni a szoptatás mellett az újabb kudarctól tartva. Kifejezetten nehezítő tényező lehet traumát átélt nőknek, ha a mellükkel nincs jó kapcsolatuk, és szoptatásnál is úgy érzik, más uralkodik a testük felett, ha fájdalmas számukra a szoptatás, ha babájukat fizikailag megviselte a szülés módja, és az emlékbetöréseik.
A szülés traumatikus megélése növeli a PPD esélyét, ami járhat a korábban élvezetes tevékenységek iránti érdektelenséggel, álmatlansággal, fáradtsággal, ingerlékenységgel, bűntudattal, és azzal, hogy a babájukra nehezebben tudnak reagálni, emiatt a depressziós anyák körében magasabb az esélye az első négy hónapban a szoptatás abbahagyásának.
A szoptatás első 20–30 percében jelentősen megemelkedik az anya oxitocin-szintje, majd ezt követően a prolaktin-szint. A császármetszéssel szült édesanyák körében alacsonyabb a hormonális válasz, és sokszor a pszichés nehezítettség miatt akadályozottak az anya-csecsemő interakciók. A szoptatás sikerességét nagyban befolyásolja az anya elhatározása, de a császármetszés okozhat késői tejbelövellést. A nők egyharmada olyan fájdalmasnak élte meg a felépülést, ami komolyan akadályozta őket, és nehezen találtak megfelelő pozíciót. Egyesek megkérdőjelezik anyai kompetenciáikat. Sokat segít, ha a csecsemők már a műtét közben bőr-bőr kontaktusba kerülnek, de ha ez nem megoldható, közvetlenül a műtét után.
A félelem és váratlan események hatására megemelkedik a kortizolszint, ez csökkenti az oxitocin felszabadulását, gátolja a tejleadó reflexet. Akadályokba ütközhet a szoptatás a csökkent tejleadás vagy tejtermelés miatt, ezt tetézhetik a fizikai fájdalmak, és idegenség érzése.
A szintetikus oxitocin nem hatol át a vér-agy-gáton, viszont a jelenléte csökkenti a centrális oxitocin-termelést, ami a pozitív megélést és érzelmeket befolyásolná. A központi idegrendszer által szabályozott oxitocin-termelés fontos a szoptatáshoz, hiszen a tejleadó reflexért felelős. Az akut fizikai vagy pszichés stressz, illetve a depresszió csökkenti az oxitocin termelését és beleszól a tejtermelésbe. A szülés körüli stressz okozhat késleltetett tejbelövellést, és 3 hónap után rosszabbak a szoptatási mutatók, az anya stressz szintje magasabb.
Azok közt, akik szülés után egy hónappal nem szoptatnak, magasabb a szüléssel kapcsolatos stresszt átélő nők aránya. A szoptatást akadályozhatják emlékbetörések, fizikai fájdalom, a testükkel való nehezebb kapcsolatuk.
Több traumát átélt anya fájdalmasnak éli meg a szoptatást, előfordul, hogy hónapokig csak bimbóvédővel tudják elviselni. A traumák kihatnak az anya-gyermek kapcsolatra, a párkapcsolatra és a további gyermekvállalásra, sérül az önbizalmuk.
Egyes nők, akiknek a szülése nem az előzetes elképzeléseik szerint alakult, úgy érzik, nem működik jól a testük, és a szoptatás se fog nekik sikerülni. A PPD és a PTSD csökkenti a szoptatást, hisz olyan akadályokat gördít a nők elé, amelyeket sokszor nem egyszerű megugrani. Ez a hatás az első 6–8 hétben a legerősebb. A nők nehezebben kötődnek, kevésbé tudják értelmezni a szükségleteiket. Ha két vagy több pszichés terheltségi tényező áll fenn, mint depressziós epizódok, álmatlanság és a szülés traumatikus megélése, háromszorosára emelkedik a szoptatás négy hónapos kor előtti befejezésének kockázata.
(Részletek Czétényiné Koltai Anna “Szülés körüli traumák hatása a szoptatásra” című szakdolgozatából, melyet 2021-ben írt a Semmelweis Egyetem Laktációs szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szakára.)
Szerző: Czétényiné Koltai Anna
pkoltaianna@gmail.com