Egy férfi szülész-nőgyógyász és magas kockázatú várandóságokkal foglalkozó orvos őszinte válaszait olvashatjuk.
dr. Emiliano Chavira, férfi szülész-nőgyógyász, az anyai–magzati orvoslás szakorvosa. Ez azt jelenti, hogy magas kockázatú várandósságokkal foglalkozik. Rendelője az Egyesült Államokban, Los Angeles déli részén található.
Dr. Chavira különleges szakmai utat járt be: kísért otthonszüléseket, születésházakban, kisebb közösségi kórházakban és nagy, csúcstechnológiás kórházakban is. Fontos számára a hüvelyi szülés megőrzése olyan helyzetekben is, ahol ezt sokan már nem tartják lehetségesnek, például ikerterhességnél vagy farfekvésnél.
Férfiként és orvosként nyíltan beszél a modern szülészeti ellátás hiányosságairól, az indokolatlan beavatkozásokról, a szülészeti erőszakról és a rendszer merevségéről. Ebben az írásban az ő szavai és magyarázatai foglaljuk össze a szülésindítás valódi okait, kockázatait és dilemmáit.
Mit jelent valójában az „esedékesség”?
Az egyik leggyakoribb félreértés a szülésindítás körül az esedékesség (terminus) időpontja.
Az esedékességet (terminust) általában:
- az utolsó menstruáció első napja,
- és egy korai ultrahang alapján számolják ki.
Ez az időpont nem azt jelenti, hogy a babának azon a napon meg kell születnie. Ez csak azt jelzi, hogy ekkor tölti be a terhesség a 40. hetet.
A „mikorra van kiírva” kifejezés sok szülőben azt az érzést kelti, mintha:
- lejárna az idő,
- valami elromlana (például mintha lejárna a szavatossága),
- vagy baj történne, ha a baba nem érkezik meg pontosan akkor.
Ez azonban nem igaz.
Az esedékesség (terminus) időpontjának célja az, hogy:
- egységesen tudjuk mérni a terhesség előrehaladását,
- ugyanazt a nyelvet használjuk az orvosi ellátásban.
Mikor mondjuk, hogy „időre született”?
A mai szakmai felosztás szerint:
- 37. hét: korai terminus
- 39. hét: teljes terminus
- 41. hét után: terminustúllépés
- 42. hét után: túlhordás
A szülésindítás kérdése általában a 39–42. hét között kerül elő.
Miért merül fel egyáltalán a szülésindítás?
A szülésindítás legfőbb oka a várandósság végén a ritka, de nagyon súlyos szövődmény, a magzati halálesetek megelőzése. Ez azt jelenti, hogy a baba szíve hirtelen leáll a méhen belül.
Milyen gyakori ez?
- A 20. héttől a terhesség végéig kb. 6 eset 1000 várandósságból
- A 40. hét körül kb. 1 eset 2000 várandósságból
Ez nagyon alacsony szám, de aki sok ezer szülést kísér végig, az találkozik ilyen tragédiával.
Innen jön az orvosi gondolkodás: „Ha a baba már érett és a koraszülés veszélye nincs jelen, vajon egy szülésindítással megelőzhetünk néhány ilyen halálesetet?”
Mit mondanak a hivatalos ajánlások?
Az amerikai szülészeti szakmai szervezet hivatalos ajánlása szerint: a szülésindítás a 42. hét betöltése után javasolt. Korábban ezt még csak „megfontolandónak” nevezték.
Ma már konkrét ajánlásként szerepel. Fontos: ez nem azt jelenti, hogy a 39., 40. vagy 41. héten kötelező indítani.
Mi történik a valóságban? A gyakorlat sokszor eltér az ajánlásoktól:
- gyakori a 41. heti indítás,
- sok helyen már a 40. héten,
- az ARRIVE-vizsgálat óta egyre több helyen 39. héten.
Ez sok szülő számára meglepő, és jogosan teszik fel a kérdést: „Ha az ajánlás 42 hét, miért sürgetnek már 39–41 között?”
A szülésindítás egyik legnagyobb félelme: a császármetszés
Sokszor hangzik el, hogy ha indítják a szülést, nagyobb az esély a császármetszésre. Ez részben igaz, de a kép ennél összetettebb.
Mit mutatnak az adatok? Ha összehasonlítjuk azokat, akiknél magától indul a szülés, azokkal, akiknél indítják, akkor az indított csoportban kb. 10%-kal magasabb a császármetszés aránya.
De itt van a csavar: a valós döntés nem az, hogy spontán szülés VAGY indítás. Mert a spontán szülést nem lehet választani. A valódi döntés ez: indítás vagy további várakozás.
A várakozás alatt:
- lehet, hogy magától indul a szülés,
- de kialakulhat magas vérnyomás,
- romolhat a lepény működése,
- csökkenhet a magzatvíz,
- vagy később, sürgős helyzetben kell beavatkozni.
A kutatások azt mutatják, hogy a várakozás nem csökkenti megbízhatóan a császármetszés arányát. Egyes vizsgálatokban ugyanolyan, vagy akár magasabb volt a császármetszés aránya, mint indításnál.
Nem mindegy, HOL és KIVEL történik az indítás
Egy nagyon fontos, ritkán kimondott tény: a szülésindítás sikere nagyban függ az adott kórháztól és az orvostól.
Egy kaliforniai vizsgálatban 100 000 szülést elemeztek, és a császármetszés aránya átlagosan kb. 30% volt.
De amikor intézményenként nézték:
- volt, ahol 18%,
- máshol 80% felett volt a császármetszés aránya indítás után.
Ez óriási különbség.
Ez azt jelenti, hogy nem maga az indítás jó vagy rossz, hanem az, hogy ki vezeti vagy kíséri, hogyan, milyen szemlélettel.
A „túl nagy baba” az egyik leggyakoribb indok
Hogyan becsülik meg a baba súlyát?
Három módon:
- ultrahangvizsgálat alapján történő számítás,
- tapintás,
- az anya érzése.
Mindhárom pontatlan. Az ultrahangvizsgálat különösen, mert gyakran túlbecsül és akár fél–egy kilóval is tévedhet.
Sokszor történik meg, hogy nagy babát jósolnak, indítanak vagy császármetszést végeznek, majd megszületik egy teljesen átlagos súlyú baba.
Léteznek sérülések?
Igen.
Például a nagy babáknál ritkán, de előfordulhatnak idegsérülések, törések, súlyos gát- és végbélsérülések az anyánál. De ezek nem gyakoriak és a kockázatot sokszor túlzottan hangsúlyozzák, miközben a bizonytalanságot nem mondják ki őszintén.
A legfontosabb üzenete: egyénre szabott ellátás.
Dr. Chavira szerint a legnagyobb probléma:
- a merev protokollok,
- az automatikus időpontok,
- az egyéni helyzet figyelmen kívül hagyása.
A valóságban vannak, akik biztonságban érzik magukat a várakozással, míg mások egy korábbi veszteség után inkább hamarabb szeretnének szülni, és ez mind lehet érvényes döntés.
A szülésindítás – összegzésként
Nem jó vagy rossz önmagában, hanem egy döntés, amelynek ára és haszna is van.
Fontos kérdések:
- Mekkora a valós kockázat?
- Milyen alternatívák vannak?
- Ki végzi az indítást?
- Mennyire támogatott a hüvelyi szülés?
- Mit szeretne a család?
A legnagyobb biztonságot nem a protokollok, hanem a tájékozott és tájékoztatott, tisztelt és bevont szülő jelenti.
Forrás: Emiliano Chavira: Medical Reasons for Induction, and the Evidence című szakmai cikke
Fordította: Bálint Bogi, dúla –
www.balintboglarka.hu