2025 májusában szültem meg első gyermekeket a Semmelweis I. számú Szülészeti- és nőgyógyászati klinikán, betöltött 41. héten. Mikor a terminust betöltöttem, onnantól naponta jártam CTG-re , illetve méhszájvizsgálat is volt, ahol az első alkalommal azt mondták, hogy 1 ujjnyira nyitva van a méhszáj.
A vizsgálat nagyon fájt, így akartak rásegíteni, hogy elinduljon a szülés.
Nem indult el, úgyhogy a következő nap ugyanez volt a forgatókönyv egészen 40+6 napig. Aznap a vizsgálatok ugyanúgy lezajlottak, még mindig bő 1 ujjnyira volt nyitva a méhszáj.
Eleinte örültem, mert azt mondta az orvosom, hogy ha nincs nyitva a méhszáj 40+6-ig, akkor ballonos indítás lesz és be kell feküdni osztályra, ha nyitva van és nem indul magától a szülés betöltött 41. hétig, akkor reggel kell jelentkezni a szülőszobán indítás miatt.
Végül, bár nyitva volt a méhszáj, a főorvos úgy döntött, hogy így is kell a ballon, délután jöjjünk vissza, felvesznek az osztályra és az este folyamán felhelyezik a ballont. A ballont egy nagyon kedves rezidens helyezte fel, kicsit kellemetlen volt, mikor vízzel megtöltötték, de pár mély levegőt követően elmúlt a kellemetlenség. Nem sokkal később elkezdtem érezni összehúzódásokat, de nem voltak erősek. Kb. 10 percenként jött egy. Végül bele is aludtam.
Másnap végül 11 óra volt, mikor levittek a szülőszobára, akkora lett szabad hely. Párom reggel óta velem volt. Kivették a ballont, ami semmit nem tágított, így utólag teljesen feleslegesnek éreztem, hogy ezt az éjszakát, amit még otthon töltöttünk volna kettesben, nyugalomban, végül egy kórházi szobában kellett eltöltenem egy – szerintem felesleges – beavatkozással.
A szülőszobán már felgyorsultak az események. Volt beöntés, burokrepesztés, majd jött az oxitocin infúzió. A szülésznő és az orvos viszont nagyon kedvesek voltak, mindenről nagyon alaposan tájékoztattak, az előnyöket és a hátrányokat is elmondták, és mindig megkérdezték a végén, hogy beleegyezem-e az adott beavatkozásba. Minden az alapos tájékoztatásommal és beleegyezésemmel történt.
Az oxitocin infúzió viszont számomra nem várt fordulatot hozott. Addig nem igazán voltak fájásaim előző este óta, az infúzió hatására azonban a semmiből rögtön percenként jöttek a fájások, amik 1 percig tartottak és iszonyú erővel jöttek, semmi átmenet nem volt, rögtön bele a közepébe. Így én elég gyorsan már nem voltam kommunikációképes állapotban. Egyébként nem törte ránk senki az ajtót. A szülésznő egyetlenegyszer jött be már a végefele, megvizsgált és mondta, hogy oké, mindjárt eltűnik a méhszáj, hamarosan meg lesz a baba.
A kitolás nem tartott sokáig, bár egy ponton hasbakönyöklés volt, az rettentően kellemetlen érzés volt. Gátvédelemmel sikerült szülnöm. A szülésznő illóolajos keveréket használt. Miután világra jött a gyermekünk, rögtön a hasamra tették, és 2 órás aranyóránk volt hármasban.
Összességében a szintetikus oxitocin hatása letaglózó, nagyon erős és nagyon gyakori összehúzódásokat csinál, de nem éltem meg akkor sem és így utólag sem traumatikusnak a szülést, mert végig ott volt a párom, és úgy éreztem, biztonságban vagyok, meg vagyok tartva, nem háborgattak minket, egészen a kitolásig kettesben voltunk. Viszont a páromat megviselte az, amit azután tapasztalt, hogy elkezdett hatni az oxitocin és én egyik pillanatról a másikra teljesen befordultam, nem kommunikáltam, csak annyit, hogy szóltam, amikor kezdődik, és végig arra koncentráltam, hogy laza legyen az állkapcsom és az ajkaim, közben olyan hangok törtek fel belőlem, amik azelőtt, azóta soha. Engem ő fantasztikusan megtartott, de őt senki.
Olyan jó lenne, ha nem csak egy kísérő lehetne benn, hanem pl. egy dúla is, aki mind a két félnek lehet támasza.