A szoptatásnak számtalan előnye van a csecsemők és az anyák egészsége szempontjából is.
Hazánkban a várandósok 98%-a tervezi szoptatni a babáját, a kitűzött szoptatási célok viszont nagyon alacsony arányban valósulnak meg. Féléves korra csupán a kisbabák 53,9%-át szoptatják.(1) Fontos mérlegelnünk tehát, hogy a szülés kimenetele, a szülésindítás milyen hatással lehet a szoptatós kapcsolatra.
Milyen várható kimenetele lehet a szülésindításnak, és hogyan befolyásolja a korai mellre tételt? Mi történik a korai gyermekágyas napokban, és ezt hogyan határozza meg az édesanyák fizikai állapota? Hogyan befolyásolhatják a szülés körüli beavatkozások és gyógyszerek az újszülöttek viselkedését? Milyen hatással lehet mindez a tejtermelésre? Hogyan tudjuk az esetleges negatív hatásokat mérsékelni?
Korai szoptatás szülésindítás után
Az aranyóra és a kisbaba korai mellre tétele kiemelt jelentőségű a szoptatás szempontjából. A csecsemők az első két órában aktívan keresnek. A zavartalanul megszülető csecsemő felkúszik az édesanya hasáról a mellkasára. Ezalatt meg-megpihen, markolászik a kezével, szaglászik, s végül megtalálja a mellet, és szopni kezd. Mind a korai bőrkontaktus, mind a korai szoptatás hatással van a későbbi tejmennyiségre, illetve az ekkor mellre kerülő kisbabánál megtörténik egy orális inprinting, azaz egy bevésődés a mellbimbóról.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) javasolja az aranyóra zavartalan meglétét és a szoptatás korai megkezdését. (2) A szülésindítás gyakran jár az aranyóra és a korai szoptatás elmaradásával. (3)
A szülés alatti beavatkozások növelik egy nagyobb fokú gátsérülés vagy gátmetszés esélyét, melynek az ellátása ugyancsak az aranyórában történik, megzavarva az anya és a csecsemő közötti zavartalan ismerkedést. Gyakori, hogy az édesanya ellátása alatt a csecsemő az apa mellkasára kerül, de sok esetben elviszik a csecsemőosztályra, amíg az anyát ellátják.
Az indukált szülések gyakrabban végződnek császármetszéssel. Sürgősségi császármetszés esetén ritkábban valósul meg az aranyórában a bőr-bőr kontaktus. Az édesanya az első órákban fekszik. Nem emelheti a fejét. Emiatt nehezített a kisbabával való ismerkedés. Több segítséget igényel a szoptatásban. Sok kórházban a mai napig szeparálják a kisbabákat és az édesanyákat császármetszés után. Más kórházakban az újszülött először az édesapával kerül „szőrkontaktusba”, majd a műtét végén kerül az édesanya mellkasára. Legritkább esetben teszik az édesanyja mellkasára még a műtőben az újszülöttet.
A szülésindítás, a szintetikus oxitocin, illetve egy esetleges sürgősségi császármetszés növeli a nagyobb vérveszteség esélyét, melynek az ellátása ugyancsak az aranyórában történik, növelve a szeparáció esélyét. A nagyobb vérveszteség a tejtermelés beindulását elnyújtja, illetve extrém esetben a nagyfokú vérveszteség csökkent tejtermeléshez vezethet.
Egy 2172 szülést vizsgáló kutatás azt találta, hogy a természetes úton megindult szülések 66,5%-a hüvelyi úton zajlott, míg az indított szülések 50,2%-a császármetszéssel végződött. Azoknál a szüléseknél, amelyek spontán indultak meg, 59,3%-ban valósult meg a szoptatás már a szülőszobán, míg az indított szüléseknél ugyanez az arány 52,3% volt. A sürgősségi császármetszéssel született kisbabáknak viszont csak az egytizede részesült korai szoptatásban. Azok az újszülöttek, akiket az első két órában szoptattak, jelentősen nagyobb arányban szoptak 6 hónapos korban. (4)
Hormonális válasz – a szintetikus oxitocin szerepe a tejtermelésben
A szoptatás kiváltja az anyai szervezetben az oxitocin termelést. Az oxitocin felelős a tejleadó reflex beindításáért, de hatással van a tejtermelésért felelős prolaktin hormon termelésére is, ezáltal az anyatej mennyiségére. A kisbabával való bőrkontaktus esetén az első napokban jelentősen emelkedik az anyai oxitocinszint. Ez az oxitocinválasz azonban alacsonyabb volt azokban az esetekben, amikor vajúdás nélkül került sor császármetszésre (ilyenkor jellemzőbb volt az alacsony tejmennyiség), illetve csökkentette az anyai oxitocinválaszt a vajúdás során adott szintetikus oxitocin és az epidurális érzéstelenítés. Ez a különbség azonban nem mutatkozott meg, amikor szülés után vérzéscsillapítás céljából adagoltak szintetikus oxitocint. (5)
Az oxitocin pulzálva termelődik a hipotalamuszban, és onnan jut el a perifériás keringésbe. Szülés alatt az oxitocinszint folyamatosan emelkedik, és a szülést követő időszakot is ez a magas oxitocinszint jellemzi. A szülés alatt adott szintetikus oxitocin azonban leállítja a szervezet saját oxitocin-termelését, és a szintetikus oxitocin nem jut át a vér-agy-gáton. Azoknál a nőknél, akiknél szintetikus oxitocint alkalmaztak, alacsonyabb a szervezet oxitocin-válasza, ami negatívan hat a korai szoptatásra. (5)
48 óra elteltével azoknál az édesanyáknál, akik szintetikus oxitocint kaptak, a prolaktinszint már megemelkedett, de az oxitocinszint továbbra is alacsonyabb maradt, ami csökkenti a tej leadását. (6) Egy 44 000 szülést vizsgáló tanulmány azt találta, hogy a szüléskor adagolt oxitocin két napos életkorban 6–8%-kal csökkentette a szoptatást, illetve minél több oxitocint adagoltak, annál jelentősebb volt ez a hatás. (5; 7)
Összefüggést találtak a szüléskor kapott szintetikus oxitocin és a csecsemő két hónapos korában mért anyai plazma oxitocinszint között, ami szoptatási nehézségekkel és a szoptatás korai abbahagyásával függhet össze. (5; 8)
Szintetikus oxitocin hatása az újszülött viselkedésére
Bell és munkatársai az újszülöttek éhségjeleit figyelték meg. Alacsony szintű éhségjeleket mutatott a szintetikus oxitocin adagolásával születő csecsemők 44%-a, míg azok között a csecsemők között, akik nem kaptak szintetikus oxitocint, ez az arány 0% volt. Magas szintű éhségjeleket pedig a szintetikus oxitocin segítségével született kisbabák közt csupán 25%, míg az anélkül születő kisbabák 65%-a mutatott. A magasabb szintű éhségjelek nagyobb fokú éberséget, hatékonyabb szoptatást és rövidebb kórházi tartózkodást eredményeztek. (9; 5)
Egy kutatásban megfigyelték és videóra vették a szülés utáni első órában bőrkontaktusba helyezett újszülötteket. A szoptatással kapcsolatos ritmikus reflexek, mint például a szopás, a nyelés, az állkapocsmozgások és a mellbimbó keresése, jelentősen csökkentek azoknál a csecsemőknél, akiknél szintetikus oxitocint használtak a szülés során. (10) Egy másik vizsgálatban úgy találták, hogy azok a csecsemők, akiknél jelen volt a szintetikus oxitocin, kevesebbszer emelték a szájukhoz a kezüket a mell keresésekor. Ez lassítja azt a folyamatot, amikor az újszülött megtalálja a mellet. (9, 10 11) A csecsemőket szülés után 90 perccel megfigyelték egy szál pelenkában, és azoknál az újszülötteknél, akiknél oxitocint használtak szülésindításhoz, összesen 15 reflexes mozgás volt gyengébb, melyek a mellhez való felkúszáshoz és a szopáshoz szükségesek, mint a kéz szájhoz emelése, ujjak hajlítása és nyújtása, szájtátogatás, nyelvnyújtogatás, kar és láb mozgatása, antigravitációs reflexek, fejforgatás, bólogatás, talpi fogás, Babinski reflex, szopás, állkapocs mozgatása és a nyelés. (11)
Azoknál a csecsemőknél, akiknek a születésekor szintetikus oxitocin és epidurális érzéstelenítés is volt, még inkább alulmaradtak a szoptatáshoz szükséges reflexek: ez megnehezítette a korai szoptatást. (11; 5)
A szintetikus oxitocin átjut a méhlepényi gáton és a csecsemő éretlen vér-agy-gátján, és ezzel befolyásolja a központi idegrendszer működését. 11,5-szer nagyobb eséllyel lesznek szervezetlenebbek a korai éhségjelek, gátlódnak a száj- és állkapocsmozgásért, valamint a nyelésért felelős reflexek. Kevesebb az első életórában a csecsemők pihenőideje, ami miatt zavart szenved az a folyamat, ahogy az édesanya illata, bőrének tapintása, hangjának és szívhangjának hallása, arca látványa beíródik az újszülött memóriájába (5; 9; 12)
A szintetikus oxitocin nélkül született csecsemők éberebbek voltak az első szoptatásnál, aktívabban kerestek, jobban tapadtak mellre, nagyobbakat kortyoltak, és a szoptatás után nyugodtabbak voltak, eközben az édesanyák stabilabban tartották őket, és könnyebben felvették velük a szemkontaktust, mint az oxitocinnal indított csecsemők. Ez a különbség csökkent, de jelen volt 12 órával később is. Később azok a nők, akiknek a szülését oxitocinnal indították, több szoptatási problémával küzdöttek. Legtöbben közülük arra panaszkodtak, hogy kevés volt a tejük, de gyakori volt a nem megfelelő mellretapadás is. (13)
Kutatás: kapott oxitocin hatása a szoptatás kezdetére
Egy kutatásban vizsgálták, hogyan alakult az újszülöttek szoptatása annak függvényében, hogy kaptak-e a szülés során indításként oxitocint. Azok között, akik nem kaptak, 80% a szülést követő első fél órában tudott szoptatni, míg azok között, akik oxitocint kaptak, ez a szám csupán 56% volt. Az első két órában pedig még plusz 20%-nak, illetve 14%-nak sikerült az első szoptatás. Azok közt, akiknél nem tudtak szoptatni, a 72,7%-uk azt nevezte meg okként, hogy nem volt még tejük. Ebben a kutatásban azok között az anyák között, akik nem kaptak oxitocint, 84% volt a kizárólagos szoptatás aránya, míg azok között, akik kaptak, 64%. Azok a csecsemők, akik a megszületésükkor nem kaptak oxitocint, aktívabban kerestek, jobban mellre tudtak tapadni, nagyobb rész került a szájukba a bimbóudvarból és kiegyensúlyozottabban lélegeztek szopizás közben. (10)
A szintetikus oxitocin adása miatt fokozódik a méh aktivitása, ami növeli a magzati hipoxia (oxigénhiány) esélyét, és ez magasabb császármetszés arányhoz vezethet. A szintetikus oxitocin adása növelte a 7-esnél alacsonyabb Apgar-értékek arányát az újszülötteknél (1,8%-ról 8,7%-ra nőtt), illetve a hosszabb kórházi tartózkodás esélyét. (5; 14) Mivel az egy- és ötperces Apgar-értékek alacsonyabbak voltak az oxitocinos szülésindukción átesett csecsemőknél, ez is negatív hatással lehetett a korai időszakban a szopási képességeikre. (13; 6)
Epidurális érzéstelenítés hatása az újszülött viselkedésére
A szülés alatti szintetikus oxitocin adását gyakrabban kíséri epidurális anesztézia, melynek ópiát hatóanyaga a méhlepényen keresztül átjut a magzatba. Az epidurális érzéstelenítés negatív hatással van az újszülött szopási képességeire a szülés utáni napokban. (4; 15; 16) Gyakoribb, hogy ezek a csecsemők aluszékonyabbak, gyengébbek, ha mellre kerülnek, rövidebb ideig és kevésbé hatékonyan szopnak. Amiatt, hogy rövidebb ideig szopnak és bele-belealszanak a szopásba, megnő a kockázata a nagyobb súlyveszteségnek, illetve az újszülöttkori sárgaságnak, valamint ezekből következően a tápszeres pótlásnak.
Tan és munkatársai elemezték a szoptatás arányát az epidurális érzéstelenítésben részesülő anyák körében, és azt találták, hogy az anyák 20%-a hagyta abba a szoptatást a születés után 5 és 9 hét között. (átlag=34 nap), a leggyakoribb okként az elégtelen mennyiségű anyatej meghatározását említve. (4) Azok az újszülöttek, akiknél ezt a fájdalomcsillapítót használták, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel kaptak tápszert a kórházban. (4)
Azoknál a kisbabáknál, akiknek a születésekor epidurális érzéstelenítést alkalmaztak, gyakoribb volt a későbbi vizeletürítés, beleértve azt is, amikor az első vizeletürítés 24 órán túl történt. (9)
A szintetikus oxitocin és az epidurális érzéstelenítés kombinációja, melyet a szülés indítására vagy gyorsítására használtak, jelentősen gyakrabban okoz rossz magzati szívhangokat, ami miatt sürgősségi császármetszés válik szükségessé. (4; 14; 18)
Műszeres befejezés hatása a szoptatásra
A szülés indítása vagy gyorsítása után valamivel gyakrabban kerül sor a szülés műszeres befejezésére, azaz vákuum vagy fogó használatára. Különösen először szülő nőknél az indított szülések gyakrabban végződnek vákuum extrakcióval, ami jelentősebb deformációt okozhat a csecsemő fején. (19, 20)
Ezeknél az újszülötteknél gyakrabban látunk izomtónus-eloszlási zavarokat a fej-nyak-váll körül, melyek megnehezíthetik az újszülöttek mellre tételét, illetve sok esetben kevésbé hatékonyan szopnak a csecsemők vagy erős fájdalmat élnek át szoptatás közben az édesanyák.
Gyakrabban alakul ki a vákuum használatának köszönhetően kefalhematóma (azaz vérömleny) az újszülött fején. Ez fájdalommal járhat, és nehezebb lehet olyan szoptatási pozíciót találni, ahol nem nyomódik az érintett rész. Illetve a nagyobb hematóma okozhatja, hogy lassabban ürül a bilirubin az újszülött szervezetéből, tehát ezek a csecsemők fokozottan ki vannak téve a sárgaság kockázatának.
Sürgősségi császármetszés esetén
Hulman és munkatársai kutatásában azok a nők, akiknek indították a szülését, közel 50%-a sürgősségi császármetszéssel hozta világra a gyermekét. A hüvelyi úton szült anyák 10%-a kapott oxitocint a vajúdás során, a sürgősségi császármetszéssel szült anyáknak viszont közel 50%-a kapott a korábbi szakaszban. A hüvelyi úton szült anyák kb. 15%-a kapott epidurális érzéstelenítést, míg a sürgősségi császármetszéssel szültek közel kétharmada. (4) A hüvelyi úton szült anyák 72,5%-a szoptatott sikeresen az első két órában, míg ez sürgősségi császármetszés esetén 35,2%. Mind a szüléskor adott oxitocin, mind az epidurális érzéstelenítés, valamint a sürgősségi császármetszés is kockázati tényezőt jelentettek abban, hogy a csecsemő már a kórházi tartózkodás alatt tápszeres kiegészítést kapjon. A hüvelyi úton született kisbabák 39%-a, míg a sürgősségi császármetszéssel született újszülöttek 61%-a kapott tápszeres kiegészítést. (4)
A sürgősségi császármetszéssel született csecsemők később kerültek mellre, és rövidebb volt az első szoptatás. (4; 21; 22; 23, 24)
6 hónapos korban valamivel alacsonyabb volt a kizárólagos szoptatás és a részleges szoptatás is a császármetszéssel született kisbabák körében (ez igaz volt sürgősségi és elektív császármetszésekre is). (4)
A magzati hipoxia miatti sürgősségi császármetszéssel született csecsemőknél a szülést követő napokban gyakoribb volt a renyhe izomtónus, illetve a reflexek gyengesége. (25)
Szoptatás a szülésindítás utáni napokban
A gátsérülés ellátása vagy a császármetszés miatt gyakoribb, hogy nincs vagy nem zavartalan az aranyóra. De sok kórházban az első éjszakán nagyobb eséllyel kerülnek elválasztásra a császármetszéssel született kisbabák. A szintetikus oxitocin és az epidurális érzéstelenítés következtében megnő az esélye a magzati hipoxiának, ami növeli az esélyét arra, hogy a megszületése után a kisbaba intenzív ellátásra szoruljon (5; 12), mely idő alatt nem tud kielégítőképpen megvalósulni a szoptatás.
Az oxitocinos szülésindításon átesett csecsemők fájdalom-és stresszreakciói magasabbak voltak (26), tehát több fájdalomnak és stressznek voltak kitéve a szülés utáni időszakban, ez ugyancsak megnehezítheti az első napok békés összehangolódását. A zaklatottabb, nyugtalanabb csecsemők pedig nagyobb eséllyel kapnak tápszeres pótlást már a szülés utáni napokban, mivel gyakori, hogy a csecsemők zaklatottságát nagyfokú éhségnek tulajdonítják.
A szülés alatti oxitocin és epidurális érzéstelenítés negatív hatásainak a szoptatásra különösen kitettek voltak az először szülő nők, ugyanis a többedszer szülő nők számára már egy ismerős tevékenység a szoptatás, amihez vissza tudnak nyúlni. (11)
Szülésindítás vagy sürgősségi császármetszés szerepe az újszülöttkori sárgaságban
A 37-38. héten született csecsemőknél lassabban ürül a bilirubin, gyakoribb a sárgaság. Ilyenkor a csecsemők aluszékonyabbak, nehezebben táplálhatók. A sárga csecsemőt ébresztgetni kell, a mellen hamarabb elalszik, és nem jut hozzá elegendő mennyiségű tejhez. Gyakoribb, hogy emiatt már a korai időszakban pótlásra kerül a sor – s bár a javaslat szerint a pótlásnak első körben a saját anya lefejt tejével kéne történnie, a tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran előkerül a tápszeres pótlás, amihez nehezebb felzárkóztatni a saját tejtermelést.
A szülésindításban részesült csecsemőket nagyobb arányban érintette az újszülöttkori sárgaság. (27) Egy másik korai kutatás már összefüggésbe hozta a prosztagladinokkal való szülésindítást a csecsemő magasabb bilirubinszintjével. (28)
Egy kutatásban azt vizsgálták, mennyiben függ össze a szüléskor adott oxitocin az újszülöttkori sárgasággal. Ebben a kutatásban azt találták, hogy míg azok az újszülöttek, akiknek oxitocinnal indították a szülését, 52%-ban voltak érintettek klinikai szintű sárgaságban, míg azok az újszülöttek, akiknél spontán indult a szülés, de a szülés gyorsítására használtak oxitocint, 12%-ban. (28)
Mivel a kisbaba hamar elalszik a mellen, nem dolgozik rajta elég aktívan, ami nagyon gyakran csökkent tejtermeléshez vezethet.
Nagyon magas bilirubinszint esetén kékfény-terápiát szoktak alkalmazni, ami a legtöbb kórházban azzal jár, hogy ebben az időszakban a kisbaba és az édesanya külön vannak, és nem feltétlenül tud megvalósulni elegendő számú szoptatás.
Ezeknél a csecsemőknél gyakoribb, hogy az édesanyák nehezebben élik meg az első heteket, hiszen az aluszékony csecsemő táplálása nehéz, kimerítő és aggodalmakkal teli feladat lehet az újdonsült szülők számára.
Bár 40-41. hétre született csecsemőknél is előfordul sárgaság, de egy nagyobb, érettebb babánál kevesebb aggodalommal jár, és a tapasztalat szerint hamarabb túl szoktak lenni rajta.
Gondoskodás a kisbabáról
A korai gyermekágyas napokban nagyban meghatározó lehet az, hogy mennyire könnyen talál az édesanya a szoptatáshoz olyan testhelyzetet, ami számára és a babája számára is kényelmes. Ezt jelentősen megnehezítheti a gátmetszés vagy a császármetszés okozta heg, illetve az ezzel járó fájdalom megnehezítheti az újszülöttre hangolódást, válaszkészséget, és azt, hogy a szoptatás mindkét fél számára egy ellazító, örömteli élménnyé válhasson. Egy komoly fájdalmakkal küzdő édesanya számára nehezebb lehet átvészelni a szoptatással való egyéb kihívásokat, különösen ha a környezetétől kevés segítséget és támogatást kap.
Egy nagyobb gátsérülés jelentősen megnehezítheti az ülve szoptatást – ilyenkor válasszunk oldalt fekvő testhelyzetet vagy nyugágy pozíciót. A császármetszés hege pedig megnehezítheti a fekvő vagy félig fekvő testhelyzetek felvételét – ebben az esetben segítség lehet az ülve, bölcsőtartásban való szoptatás, illetve sok édesanya érzi kényelmesnek az első napokban a hónaljtartást.
Az epidurális vagy spinális érzéstelenítés szövődménye lehet a hosszan tartó fejfájás, ami megnehezítheti a gyermekágyas időszakot és a csecsemőről való gondoskodást. (15)
Hogyan alakult a szoptatás
A kisbaba egészséges izomtónusát segíti, ha a méhen belül elegendő helye van mozogni. A várandósság alatt segíthetjük az aktív, mozgásban gazdag élettel, sétával, de akár célzott mozgásokkal is. A kisbaba beilleszkedését nagyban segíti a szülés alatti szabad mozgás, de erre a folyamatos CTG miatt, esetleg egy epidurális érzéstelenítés miatt nem mindig kerülhet sor.
A szülés során alkalmazott oxitocin és az amiatti gyorsabb kitolás miatt a kisbaba nehezebben tud a számára ideális ütemben mozogni. A korábbi beavatkozások miatt gyakrabban kerül sor vákum vagy fogó használatára vagy Kristseller manőverre (bár utóbbit a WHO egyértelműen nem ajánlja). Ezek pedig növelhetik a nyak- és vállizmok izomtónusának eloszlási zavarainak az esélyét. Császármetszéssel született babák esetében is gyakoribb a nyak és váll körüli izmok feszessége.
A nyak és váll feszessége miatt a kisbaba mellre tételnél hátrafeszítheti magát, diszkomfortérzetet élhet meg, és nehezebben tapad mellre. Előfordulhat, hogy a csecsemő hátrafeszíti magát és sír, az édesanya pedig ezt a jelzést úgy értelmezi, hogy a gyermeke nem szeretne szopni, miközben nagyon is szeretne mellre kerülni, de a pozíció fizikai kényelmetlenséget jelent számára.
A kisbaba az izomtónus eloszlási zavar miatt fájdalmában ráharaphat a mellre, ami kisebesedhet, fájdalmassá válhat, ezzel megnehezítve a mellre tételt. Ugyanakkor sokszor ezek a csecsemők nem ürítik ki megfelelően a mellet, ami csökkent tejtermeléshez, vagy a mell fájdalmas túltelítődéséhez is vezethet.
A magzati distressz magasabb aránya járhat hipotóniával vagy részleges hipotóniával. Ezek a csecsemők gyengébben szívnak, ami szintén csökkent tejtermeléshez vezethet.
A vákuum/fogó használata, a Kristeller manőver, a császármetszés, de akár a beilleszkedési nehézségek növelik az aszimmetria esélyét. Ez gyakran azzal jár, hogy az egyik mellen könnyebb mellre tenni a kisbabát, a másik mellen viszont nehézségei vannak. A legtöbb édesanya először magában keresi a hibát, különösen, ha a kisbaba nem szeretné elfogadni azt az oldalt, holott épphogy a csecsemőnek jelent nehézséget azon az oldalon mellre tapadni. Ha egy kisbaba az egyik mellen szívesen és ügyesen szopik, miközben a másik mell erősen sebes, fájdalmas, esetleg rendszeresen alakul ki mellgyulladás, minden esetben gondolnunk kell az aszimmetriára.
Rövid távon fontos, hogy – akár szakember segítségével – találjunk kényelmes pozíciót ezen a mellen is: ez lehet a nyugágy pozíció vagy a hónaljtartás. Ha ezek nem megoldhatók, akkor ezt a mellet fejjük, és szoptatásbarát módon pótoljuk a kisbabánál. Mindemellett nem nehéz belátnunk, hogy különösen az aszimmetria kezelése fontos, ugyanis jelentősen befolyásolhatja a mozgásfejlődést és ezzel együtt az idegrendszer fejlődését.
Az enyhe arcaszimmetriák oka lehet az elhúzódó kitolási szak, fogóhasználat, nagy magzat vagy szülési trauma. (19)
Egy kutatásban azt vizsgálták, hogy milyen különbségek mutatkoztak meg azoknál az édesanyáknál, akik a szülésindításhoz hüvelyi prosztaglandinokat (Prepidil vagy Dinoproston) kaptak, és azoknál, akiknek spontán indult a szülésük. A szülésindukción átesett nők a kórházból való hazaadás napján magasabb pontszámokat értek el a posztpartum depressziót mérő EPDS skálán (tehát nagyobb arányban voltak kitettek a szülés utáni depressziónak), és ez a csoport szignifikánsan nagyobb arányban hagyta abba a szoptatást az 1., illetve a 3. hónap végére. (29)
Egy ausztrál kutatásban összesen 599 191 anya-baba párost követtek, ahol az oxitocinos szülésindukció és az epidurális érzéstelenítés szignifikánsan növelték az esélyét annak, hogy a csecsemő már a kórházban tápszeres kiegészítést kapjon. Minél több beavatkozás történt a szülés alatt, és minél nagyobb dózisban kapták az oxitocint, annál nagyobb volt az esélye a kiegészítésnek. (30)
Az oxitocinos szülésindítás vagy fájáserősítés gyakrabban vezet extrém mértékű fájdalomhoz, a vajúdás és a szülés alatt megélt nagyfokú fájdalom összefüggésbe hozható a szoptatás korai abbahagyásával. (31)
Szerző: Czétényiné Koltai Anna
E-mail: pkoltaianna@gmail.com
Felhasznált irodalom:
(1) KOHORSZ 2018. A gyermekek táplálása. https://www.kohorsz18.hu/eredmenyek/elozetes-eredmenyek/117-a-gyermekek-taplalasa.html
(2) World Health Organization, 2017. Protecting, promoting and supporting breastfeeding in facilities providing maternity and newborn services.https://www.who.int
(3) Espada-Trespalacios, X. – Ojeda, F. – Rodrigo, N. N. – Rodriguez-Biosca, A. – Coll, P. R. – Martin-Arribas, A. – Escuriet, R.: Induction of labour as compared with spontaneous labour in low-risk women: A multicenter study in Catalonia. Sexual & Reproductive Healthcare 2021.
(4) Hulman A. – Tisza B. – Dr. Karácsony I. Phd – Dr. Pakai A. Phd. Habil: A szülészeti események és a szoptatás összefüggései. Aranypajzs 2025. https://www.aranypajzsfolyoirat.hu/wp-content/uploads/2024/02/print_aranypajzs_2023_3_01.pdf
(5) dr. Varga K. – dr. Bálint B.: A természetes és a szintetikus oxitocin szüléskor és szoptatáskor. Szakirodalmi áttekintés, Orvosi Hetilap 2022. 163. évfolyam 41. szám. 1631-1632.
(6) Jonas, W. – Johansson, L. M. – Nissen, E. – Ejdebäck, M. – Ransjö-Arvidson, A. B. – Uvnäs-Moberg, K.: Effects of intrapartum oxytocin administration and epidural analgesia on the concentration of plasma oxytocin and prolactin, in response to suckling during the second day postpartum. Breastfeedıng Medicine. 2009. 4.; 71-82. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/19210132/
(7) Jordan, S. – Emery, S. – Watkins, A. – Evans, D. J. – Storay, M. – Morgan, G.: Associations of drugs routinely given in labour with breastfeeding at 48 hours: analysis of the Cardiff Births Survey. BJOG Int. 2009. 116: 1622–1632. https://obgyn.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1471-0528.2009.02256.x
(8) Prevost, M. – Zelkowitz, Ph. – Tulandi, T. – Hayton, B. – Feeley, N. – Carter, C. S. – Joseph, L. – Pournajafi-Nazarloo, H. – Yong Ping, E. – Abenhaim, H. – Gold, I.: Oxytocin in pregnancy and the postpartum: relations to labor and its management. Front Public Health 2014; 2: 1. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC3902863/
(9) Bell, A. F. – White-Traut, R. – Rankin, K.: Fetal exposure to synthetic oxytocin and the relationship with prefeeding cues within one hour postbirth. Early Hum Dev. 2013; 89: 137–143. linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S0378-3782(12)00239-3
(10) Sahin, B. M.: Vajinal Dogumba uygulanan sentetik oksitosinin postpartum erken dönemde emzirmeye etkisinin incelenmesi. (Investigation of the Effect of Synthetic Oxytocin Administered During Vaginal Delivery on Early Postpartum Breastfeeding) İnönü Üniversitesi Sağlık Hizmetleri Meslek Yüksekokulu Dergisi (Journal of Inonu University Health Services Vocational School) 2021. 459-468. https://dergipark.org.tr/tr/download/article-file/1361101
(11) Gabriel, M. A. M. – Olza Fernández, I. – Malalana Martínez, A. M. – González Armengod, C. – Costarelli, V. – Millán Santos, I. – Morillo, F-C. – Riveiro, P. P. – López Sánchez, F. – Murillo, L.G.: Intrapartum synthetic oxytocin reduce the expression of primitive reflexes associated with breastfeeding. Breastfeed Med. 2015. 10: 209–213. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC4410763/
(12) Cadwell, K – Brimdyr, K.: Intrapartum administration of synthetic oxytocin and downstream effects on breastfeeding: elucidating physiologic pathways. Ann Nurs Res Pract. 2017. https://centerforbreastfeeding.org/wp-content/uploads/2018/03/ItrapartumAdminofSynthOxytocin1.pdf
(13) Elmas, C. PhD – Alus Tokat, M PhD: Vajinal dogumba oksitosin indüksiyonu alan ve almayan annelerin emzirme sonuclarinin karsilastirilmasi. (Comparison of breastfeeding results of mothers who have recieved and who not received oxytocin induction during vaginal delivery). Tıp ve Sağlık Bilimleri Dergisi (IZTU Journal of Medical and Health Sciences). 2022. https://dergipark.org.tr/tr/download/article-file/1884955
(14) Raba, G – Baran P. Obstetric outcomes in oxytocin-related and spontaneous deliveries – analysis of 2198 cases. [Wyniki połoznicze porodów wspomaganych oksytocyna oraz porodów przebiegajacych spontanicznie – analiza 2198 porodów.] Gine kol Pol. 2009; 80: 508–511. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/19697814/
(15) Varga K. – Andrek A. – Molnár J.E.: A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében. Budapest: Medicina 2019., 278–280.
(16) Lieberman, E. – Davidson, K. – Parritz L. S. – Shearer, E.: Changes in fetal positioning during labor and their associaation with epidural anaesthesia. Obstet Gynecol. 2005. 105.; 974–982. https://journals.lww.com/greenjournal/abstract/2005/05000/changes_in_fetal_position_during_labor_and_their.10.aspx
(17) Shrestha, B. – Devgan, A. – Sharma, M.: Effects of maternal epidural analgesia on the neonate – a prospective cohort study. Italian Journal of Pediatrics (2014) 40:99. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25492043/
(18) Buckley, S.: Hormonal Physiology of Childbearing: Evidence and Implications for Women, Babies, and Maternity Care. Washington: Childbirth Connection Programs, National Partnership for Women Families. 2015. https://nationalpartnership.org/wp-content/uploads/2023/02/hormonal-physiology-of-childbearing.pdf
(19) Ivánka Éva Orsolya: Magzati deformitások szülészeti és gyermekgyógyászati szempontból. Szakdolgozat. Budapest 2021. 20.
(20.) Graham, John M.: Smith’s Recognizable Patterns of Human Deformation (3rd ed.). Elsevier 2007.
(21) Raihana, S. – Alam, A. – Huda, T. M. – Dibley, M. J.: Factors associated with delayed initiation of breastfeeding in health facilities: secondary analysis of Bangladesh demographic and health survey 2014. Int Breastfeed J. 2021;16:14
(22) Getaneh T, Negesse A, Dessie G, Desta M, Temesgen H, Getu T, Gelaye K. Impact of cesarean section on timely initiation of breastfeeding in Ethiopia: a systematic review and meta-analysis. International Breatfeeding Journal 2021. 16:51. 17. https://link.springer.com/article/10.1186/s13006-021-00360-w
(23) Li, L. – Wan, W. – Zhu, C.: Breastfeeding after a cesarean section: a literature review. Midwifery. 2021. 18. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0266613821001972?via%3Dihub
(24) Wu, Y. – Wang, Y. – Huang, J. – Zhang, Z. – Wang, J. – Zhou, L. – Ni, Z. – Hao, L. – Yang, N. – Yang, X.: The association between caesarean delivery and the initiation and duration of breastfeeding: a prospective cohort study in China. European Journal of Clinical Nutrition 2018. 1644–1654. https://www.nature.com/articles/s41430-018-0127-9
(25) Otamiri, G. – Berg, G. – Finnström, O. – Leijon, I.: Neurological adaptation of infants delivered by emergency or elective cesarean section. Acta Pediatrica. Nurturing the child 1992. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1651-2227.1992.tb12106.x?sid=nlm%3Apubmed
(26) Aksoy, S. D. PhD – Yel, S. Y – Akyildiz, D. PhD: The Effect of Maternal Oxytocin Induction during Birth on Early Neonatal Pain and Stress: A Quasi-Experimental Study. Biol Res Nurs 2025. 101-108. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC11555906/
(27) D’Souza, S. W. – Black, P. – Macfarlane, T. – Richards, B.: The effect of oxytocin in induced labour on neonatal jaundice. Br J Obstet Gynaecol. 1979. 133-138. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/427052/
(28) Calder, A. A. – Ounsted, M. K. – Moar, V. A. – Turnbull, A. C.: Increased bilirubin levels in neonates after induction of labour by intravenous prostaglandin E2 or oxytocin. Lancet. 1974. 1339-1342. https://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(74)92212-0/fulltext
(29) Zanardo, V. – Bertin, M. – Sansone, L. – Felice, L.: The adaptive psychological changes of elective induction of labor in breastfeeding women. Early Hum Dev. 2017. 13-16. linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S0378-3782(16)30212-2
(30) Madison, S. A. – Selvaratnam, R. J. – Davies-Tuck, M. J. – Howland, K. – Davey, M-A.: The association between intrapartum interventions and immediate and ongoing breastfeeding outcomes: an Australian retrospective population-based cohort study. International Breastfeeding Journal 2022. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC9254645/
(31) Ayuby, N. A. – Ang, M. Q. – Sultana, R. – Tan, Ch. W. – Sng, B. L.: Investigating the association between labor pain and cessation of breastfeeding. Scientific Reports 2024. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC11682455/
