A cikk alapjául szolgáló tanulmány szerzője Sara Wickham brit szülésznő, kutató és szakíró. Több évtizede foglalkozik a szülés körüli döntések, a női autonómia és a bizonyítékokon alapuló ellátás kérdésével. Számos könyv és tanulmány szerzője, munkásságának középpontjában az áll, hogy a várandósok valós információk birtokában, félelemkeltés nélkül hozhassanak döntéseket a saját testükről és szülésükről.
Ez a blogcikk Sara Wickham kutatásaira és elemzéseire épül, és azt vizsgálja, hogy indokolt-e a szülésindítás terhességi cukorbetegség esetén.
Terhességi cukorbetegség esetén történő szülésindítás: mi a bizonyíték?
Nagyon gyakori kérdés, hogy van-e bizonyíték a szülés megindításának előnyeire terhességi cukorbetegség esetén.
Sok nő, aki a várandósság alatt megkapja a terhességi cukorbetegség (GDM) diagnózisát, hamarosan azt is hallja, hogy érdemes lenne korábban megindítani a szülést. De valóban van erre bizonyíték? Vagy inkább megszokásról, félelemből hozott döntésekről és feltételezésekről van szó?
Egy kis háttér
Sara Wickham akkor kezdte részletesen vizsgálni ezt a kérdést, amikor frissítette a „Inducing Labour: making informed decisions” (2018) című könyvét. Már ott is felhívta a figyelmet arra, hogy a terhességi cukorbetegség diagnózisa önmagában nem egyértelmű ok.
Az alkalmazott vizsgálatok, határértékek és irányelvek országonként – sőt intézményenként – eltérnek. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a nő az egyik helyen cukorbetegnek számít, a másikon nem.
Ausztráliában például a határértékek szigorítása után jelentősen megnőtt a terhességi cukorbetegség diagnózisok száma, miközben:
- nem javultak a szülések kimenetelei a babák állapotát illetően,
- viszont több nő kapott gyógyszeres kezelést.
Sara Wickham tanulmányában nem magát a diagnózist elemzi, hanem azt, hogy indokolt-e emiatt a szülésindítás.
Ajánlások és kockázatok
Sok szülésznő tapasztalata szerint a terhességi cukorbetegség esetén gyakran automatikusan felmerül a szülésindítás lehetősége.
Néha:
- ez az egyetlen „kockázati tényező”,
- máskor további feltételezett kockázatokat is felsorolnak mellé.
Gyakori jelenség, hogy ha egy nő egy indok miatt nemet mond az indításra, akkor újabbakat keresnek, hogy mégis igazolják a beavatkozást. Ezért fontos tisztázni néhány alapelvet.
A „többszörös kockázati tényező” problémája
Több feltételezett kockázat nem adódik automatikusan össze.
Ha egy beavatkozás:
- önmagában nem indokolt,és nincs rá bizonyíték,
- akkor több ilyen tényező együtt sem teszi indokolttá.
És nagyon fontos: nem az egészségügyi rendszer dönti el, mit jelent számodra az „indokolt”, hanem te.
A „magas kockázatú” besorolás címke problémája
Nem ugyanaz:
- „magas kockázatúnak” lenni,
- és tényleges egészségügyi problémával küzdeni.
A legtöbb „magas kockázatúként” besorolt várandósnál soha nem alakul ki valódi komplikáció. Ez igaz a terhességre is és más egészségügyi területeken is.
A „magas kockázat” nem egyenlő:
- preeklampsziával,
- valódi magzati betegséggel,
- vagy sürgős beavatkozást igénylő állapottal.
A „nagy a baba” érv
A terhességi cukorbetegség kapcsán gyakran elhangzik, hogy: „a baba túl nagy lehet”. Ez sokszor önálló indokként jelenik meg a szülésindítás mellett.
A probléma az, hogy:
- az ultrahangkészülékkel való súlybecslés nagyon pontatlan,
- de a „nagynak becsült” babák kevesebb mint fele valóban nagy születéskor.
A nagy babák miatti szülésindítást vizsgáló kutatások:
- nem találtak valódi előnyt,
- nem csökkentek a súlyos szövődmények,
- viszont több beavatkozás történt.
Ezért a „nagy a baba” nem tekinthető megalapozott indoknak.
Tehát van erre bármilyen bizonyíték?
Röviden: nincs. Nincs bizonyíték arra, hogy a szülésindítás előnyös lenne terhességi cukorbetegség esetén, ha nincs más valódi szövődmény.
Csak egyetlen kisebb vizsgálat készült ebben a témában, és:
- nem mutatott különbséget,
- sem az anyák,
- sem a megszületett babák állapotában.
A kutatások hiánya nem egyenlő azzal, hogy „biztos jobb beavatkozni”.
Mit mond a WHO és a NICE?
Egészségügyi Világszervezet (WHO)
- nem javasolt a szülésindítás pusztán terhességi cukorbetegség miatt,
- kivéve, ha valódi egészségügyi probléma áll fenn.
A NICE (Egészség és Klinikai Kiválóság Nemzeti Intézete, Egyesült Királyság) irányelvek szerint:
- 40+6 hét előtt általában nem indokolt az indukció,
- kivéve, ha tényleges szövődmény jelentkezik.
Mi a helyzet a Cochrane-elemzéssel?
A Cochrane áttekintés (nemzetközi, független kutatói hálózat, amelynek célja az, hogy megbízható, elfogulatlan egészségügyi bizonyítékokat gyűjtsön és tegyen közérthetővé): csak egyetlen tanulmányt talált, 425 nő adataival.
Az eredmény:
- nem csökkent a nagy babák száma,
- nem csökkent a vállelakadások száma,
- nem csökkent az intenzív ellátásra szorulók száma,
- viszont gyakoribb volt az újszülöttkori sárgaság az indukciós csoportban.
A kutatás problémái
A kutatók szerint:
- a magzati súly becslése pontatlan,
- nincs elég adat a halálozási kockázatról,
- sok fontos tényezőt nem vesznek figyelembe.
Egyszerűen nincs elég jó minőségű bizonyíték.
Problémák az ellátásban
A bizonyítékok hiánya miatt:
- az ajánlások intézményenként eltérnek,
- a nők gyakran nyomás alá kerülnek,
- félelemkeltő forgatókönyvekkel próbálják rávenni őket a beleegyezésre.
Ez nem a tájékoztatáson alapuló döntéshozatal alapja.
Újabb kutatások és a császármetszés kockázata
Egy nagy ausztrál vizsgálat kimutatta, hogy:
- a szülésindítás növeli a császármetszés esélyét,
- nem csökkenti a születéskor súlyos állapotba kerülő babák számát,
- nem csökkenti a halálozást.
Minél korábban történik az indukció, annál nagyobb a császármetszés esélye.
Szóval, mi a lényeg? Összegzés
- Nincs bizonyíték arra, hogy a szülésindítás előnyös lenne terhességi cukorbetegség esetén, ha nincs más valódi szövődmény.
- A „kockázat” nem egyenlő a problémával.
- A beavatkozás önmagában is kockázatokat hordoz.
- A spontán szülés megvárása valódi előnyökkel járhat.
- Jogod van kérdezni, mérlegelni és nemet mondani.
A döntés a tiéd. A Te tested. A Te babád. A Te szülésed.
(Forrás: https://www.sarawickham.com/articles-2/induction-for-gestational-diabetes/)
(Fordította: Bálint Bogi, dúla – www.balintboglarka.hu)