Szandi, egy jelenleg 35. hetes kismama tollából
Első babámat vártam. A várandósságom rendben zajlott. A ciklusom szerint a szülés várható időpontja 2022. február 28-ára esett, a kiskönyvembe is ez a dátum került bele.Viszont a 12. heti genetikai ultrahang vizsgálaton azt mondták, a méretek szerint február 20-a a jó időpont. Innentől kezdve ehhez tartottuk magunkat.
A 30. hét körül, talán az utolsó genetikai ultrahangon már azt mondták, hogy ez lehet, február 12-e lesz. Ennek következményeképp mi is kicsit türelmetlenek lettünk a végére, nagyon vártuk már, mikor fog kezdődni a vajúdás. Rengeteget lépcsőztem, sétáltam, meleg fürdőt vettem és az összes létező, természetes szülésindító praktikát kipróbáltuk, mégsem történt semmi.
Időpontot kaptam szülésindításra
2022. február 20. 8:00
NST-n jártunk a kórházban, ahol 2022. február 24-re adtak egy időpontot indításra. Próbáltam kérdezgetni, hogy miért van erre szükség, de mindenféle „nesze semmi, fogd meg jól” válasszal meggyőztek, hogy jó lesz az nekem.
2022. február 21. 8:00
NST-n és ultrahangos ellenőrzésen voltam a kórházban. Az értékek mindkét vizsgálatnál teljesen jók voltak.
2022. február 22. 8:00
Ezen a napon csak egy NST-re kellett bemennem a kórházba. Mindent rendben találtak.
2022. február 23. 8:00
Újfent NST-n jártam, valamint csináltak egy ultrahang vizsgálatot is. Kérdeztem, hogy milyenek az értékek. A válasz: a keringés teljesen jó, minden rendben van. Rákérdeztem az indításra, ekkor pillanatnyi gondolkodás után jött a válasz: végül is a lepény már kezd érni…..
2022. február 24. 8:00
Ezen a napon is be kellett mennünk NST-re a kórházba, ahol megint mindent rendben találtak.
2022. február 24. délután
Hazafelé beiktattunk egy nagy sétát, melegvizes fürdőt, stb… Elkezdtem készülődni az esti indításra, de valahogy még mindig mocorgott bennem, hogy biztos itt van-e az idő. Indulás előtt egy mélyről jövő, zsigeri sírás fogott el, hogy ennek nem így kéne történnie.
Elindultunk a kórházba a szülésindításra
2022. február 24. 18:30
Kissé bizonytalanul, de végül bementünk a kórházba 19:00 órára.
2022. február 24. 19:00
Először NST-re raktak, ami jelezte, hogy percenként méhösszehúzódások vannak. Meg is kérdezték, érzem-e ezeket, de semmit nem éreztem belőlük. Viszont itt megbizonyosodtunk róla, hogy a folyamat elindult. Utólag belegondolva, ekkor kellett volna felállni és hazajönni, hagyni, hogy a maga ütemében történjenek az események, tapasztalat híján mégis maradtunk.
2022. február 24. 21:00
Ekkor felhelyeztek egy méhszájérlelő zselét, mert a tágulás még nem indult el.
2022. február 24-ről 25-re éjszaka
Elindult a folyamat, kezdtem érezni a kontrakciókat, de valahogy azt is éreztem, hogy ennek még nincs itt az ideje.
2022. február 25. 6:00
Bejött a szülésznő, megvizsgált, és azt mondta, nem sokat haladtunk.
A beavatkozások egymást követték
2022. február 25. 7:00
Ekkor oxitocinra kötöttek, hogy meggyorsítsák a folyamatot. Ez nagyon hirtelen erős fájásokat okozott, de a folyamat mégsem gyorsult fel eléggé a kórházi személyzet szerint.
2022. február 25. 9:30
Volt egy méhszájvizsgálat, ahol azt állapították meg, hogy állítólag bő 2 ujjnyi tágulást értünk el. Majd burokrepesztést javasoltak.
2022. február 25. 10:00
A burokrepesztés elsőre nem sikerült nekik, csak valami megsérült. Vérezni kezdtem, ami erősebb fájdalmakat és pánikérzetet keltett bennem.
2022. február 25. 11:00
Újabb próbálkozásra sikerült a burokrepesztés. Gondoltam, túl vagyunk a nehezén, és most már haladni fog minden. Ezután a folyamatos oxitocin szinte elviselhetetlen fájdalmakat okozott. Gondoltuk, nem baj, biztos haladunk.
2022. február 25. 14:00
Oxigént kaptam, mert leesett a baba szívhangja, és én sem voltam túl jó állapotban. Ettől helyre jöttünk. Majd az oxitocint kicsit később visszakötötték, amitől a kontrakciók egybefüggőek és elviselhetetlenül fájdalmasak lettek. Ennek ellenére a folyamat nem haladt. Elakadtunk, hiába történt meg a burokrepesztés és a többi beavatkozás.
2022. február 25. 16:45
Betoltak a műtőbe, és a kisfiam 17:04-kor 3600 gramm-mal, császármetszéssel jött világra.
Tapasztalat
Az indításom egy beavatkozás cunamit indított el, tele fájdalommal, szorongással, félelemmel, traumával.
Azt már soha nem fogjuk tudni, mi lett volna, ha minden a maga ütemében zajlik. Csak azt tudom, hogy lett volna még időnk, hiszen a ciklus szerint még csak 39+3 napos voltam az indítás napján és minden eredményünk megfelelő volt. Hallgatnom kellett volna a megérzéseimre.
Jelenleg várom a második babámat. A korábbi tapasztalatok alapján biztosan határozottabb leszek és nem engedek a nyomásnak.