Effects of induction of labor prior to post-term in low-risk pregnancies: a systematic review
Az eredeti angol nyelvű anyag, ide kattintva
A vizsgálat célja: A kutatás során összehasonlították az anyai és magzati kimeneteleket az alacsony kockázatú terhességek esetében terminustúllépéskor (41+0 – 41+6. hét), illetve túlhordáskor (42+0 – 42+6. hét) rutinszerűen végzett szülésindítások esetén.
Mi a különbség a terminustúllépés és a túlhordás között?
A szaknyelv különbséget tesz a két állapot között, ami a döntéshozatalban is kulcsfontosságú:
- Terminustúllépés (40+1 – 41+6. hét): Amikor a baba a számított időpont után érkezik, de még a 42. gesztációs hét előtt.
- Túlhordás (42+0. héttől): A betöltött 42. hét utáni időszak, ahol a statisztikák szerint már növekedhet bizonyos kockázatok előfordulása.
Kulcs gondolatok:
- A “fejlett országokban”a szülésindítások aránya 2-4-szeresére növekedett → WHO becslés: kb a nők 25%-ának indítják a szülését
- A jelenlegi indukciós arányok nem felelnek meg a WHO ajánlásainak, amelyek hangsúlyozzák, hogy a szülés megindítását csak egyértelmű orvosi indikáció esetén szabad elvégezni, amennyiben a várható előnyök meghaladják a lehetséges károkat; a tanulmányok szerint az indukciók 25–50%-át orvosi indok nélkül végzik el.
- A témában végzett kutatások általában azt találták, hogy az indukció a kedvezőtlen kimenetelek magasabb kockázatával jár. Ez nem meglepő, mivel a spontán vajúdásnál jobb a méhnyak állapota, ami a spontán összehúzódások mellett a szövődmények nélküli szülés erős előrejelzője.
- Az újszülöttek 49,2%-a nem részesült bőrkontaktusban születése után, az újszülöttek 24%-án végeztek beavatkozást a szülőszobán, és az újszülöttek 16,9%-a szorult intenzív ellátásra. Megállapították, hogy az újszülöttek 16,4%-át nem szoptatták születése után.
- A beszámolók szerint megnövekedett az újszülöttek oxigénellátás iránti igénye (20,4%)
- Továbbá megfigyelték, hogy a bevérzés és a csonttörés (8,3%) gyakori volt az újszülött karjában (16,7%), arcában (58,3%) és hátában (16,7%).
- A szülőszobába történő korai felvételek (méhszájstátus 5 cm alatti) esetében arról számoltak be, hogy az újszülöttek körében megnőtt a szopási nehézség (p < 0,01) és az intenzív ellátás szükségessége (p < 0,01)
- Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fájdalomcsillapító gyógyszerek bevitele növelte az újszülött trauma előfordulását (p < 0,05), a szopási nehézségek előfordulását (p < 0,01) és az intenzív ellátás szükségességét (p < 0,01).
- Ezen eredmények alapján a kutatók azzal érvelnek, hogy az 5 cm-nél kisebb méhnyaktágulattal történő felvétel a szülőszobába nemcsak számos anyai negatív hatást okozott, hanem más beavatkozások gyakoriságát is növelte.
Anyai kimenetelek (Maternal Outcomes)
A tanulmány arra mutatott rá, hogy a terminustúllépéskor lévő (41. héten történő) szülésindítás több nemkívánatos anyai beavatkozással és szövődménnyel járhat együtt:
- Császármetszés kockázata: A terminustúllépéskor lévő szülésindítás az alacsony kockázatú nőknél nem csökkentette, hanem bizonyos esetekben kifejezetten növelte a császármetszés (különösen a sürgősségi császármetszés) arányát a spontán vajúdásra várókhoz képest.
- Fájásgyengeség (Labour dystocia): Az indukált (indított) szüléseknél lényegesen gyakrabban alakult ki szüléselhúzódás vagy fájásgyengeség, ami miatt több orvosi beavatkozásra volt szükség.
- Rohamos szülés (Precipitate labour): Az indítás miatt megemelkedett a túl gyors, rohamos lefolyású szülések kockázata.
- Chorioamnionitis (Magzatburok- és méhnyálkahártya-gyulladás): A burok korai megrepesztése vagy a hosszasabb orvosi beavatkozások miatt emelkedett a fertőzéses gyulladás gyakorisága.
- Méhrepedés (Uterine rupture): Bár abszolút értékben ritka eseményről van szó, az adatok szerint a szülés mesterséges indítása fokozta a méhrepedés kockázatát.
- Kórházi tartózkodás: Az indított szüléseknél hosszabb anyai kórházi ápolási időt regisztráltak.
Magzati és újszülöttkori kimenetelek (Fetal and Neonatal Outcomes)
A magzat szempontjából a terminustúllépéskor lévő indítás minimális előnyei mellett szintén megjelentek kockázatok:
Perinatális mortalitás (Halálozás): A tanulmány megállapította, hogy az alacsony kockázatú terhességek körében a 41. héten végzett rutinszerű indítás nem járt a perinatális halálozás (halvaszületés/újszülöttkori halálozás) klinikailag jelentős csökkenésével a várakozó menedzsmenthez képest (mivel a kockázat alapvetően is nagyon alacsony ebben a csoportban).
Magzatvíz-problémák (Pozitív hatások):
- Csökkent a mekoniumos (széklettel szennyezett) magzatvíz előfordulása.
- Csökkent az oligohydramnios (kórosan kevés magzatvíz) kialakulásának esélye, mivel a terhességet nem hagyták a 42. hétig elhúzódni.
Újszülöttkori intenzív osztályos (NICU) felvétel és Apgar-értékek: Az összesített adatok alapján a terminustúllépéskor lévő indítás nem hozott szignifikáns javulást az újszülöttek általános egészségügyi állapotában (Apgar-pontszámok vagy intenzív osztályos elhelyezés tekintetében) a terminus utáni spontán szülésekkel összehasonlítva.
Konklúziók
A vizsgálat eredményei szerint a túlhordást megelőzően végzett szülésindítás kevés előnnyel, ugyanakkor számos kedvezőtlen kimenetellel járt. Ez rávilágít a modern szülészeti ellátás azon lehetséges iatrogén ártalmaira (orvosi beavatkozás okozta nemkívánatos hatásokra), amelyek alacsony kockázatú nők tömegeit érintik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelvei szerint egy orvosi beavatkozástól elvárt előnyöknek meg kell haladniuk a lehetséges kockázatokat. Következésképpen a kutatás eredményei nem támasztják alá a rutinszerű szülésindítás széles körű alkalmazását a túlhordás elérése előtt (a 41+0–6. terhességi héten).
(szerkesztette: Laibl Anna)
Ebben a cikkben pontosan körüljárjuk a szülésindítást és az azt övező kérdéseket és válaszokat