Effects of induction of labor prior to post-term in low-risk pregnancies: a systematic review
Az eredeti angol nyelvű anyag, ide kattintva
Kulcs gondolatok:
- A szülés megindítása gyakori szülészeti beavatkozás, de a terhesség és a szülés természetes folyamatába való beavatkozás egyik legdrasztikusabb módjaként definiálható
- a “fejlett országokban”a szülésindítások aránya 2-4-szeresére növekedett → WHO becslés: kb a nők 25%-ának indítják a szülését
- A jelenlegi indukciós arányok nem felelnek meg a WHO ajánlásainak, amelyek hangsúlyozzák, hogy a szülés megindítását csak egyértelmű orvosi indikáció esetén szabad elvégezni, amennyiben a várható előnyök meghaladják a lehetséges károkat; a tanulmányok szerint az indukciók 25–50%-át orvosi indok nélkül végzik el.
- Az eredmények általában azt találták, hogy az indukció a kedvezőtlen kimenetelek magasabb kockázatával jár. Ez nem meglepő, mivel a spontán vajúdásnál jobb a méhnyak állapota, ami a spontán összehúzódások mellett a szövődmények nélküli szülés erős előrejelzője.
- Perinatális kimenetelek (elsődleges):
- Alacsony Apgar-pontszám (< 7 5 perc után)
- pH < 7,10.
- Perinatális kimenetelek (másodlagos):
- Súlyos magzati szövődmények (pl. magzati légzési nehézségek, agyi bénulás, plexus brachialis sérülés, hipoxiás-ischaemiás encephalopathia)
- Perinatális halálozás
- Kórházi kezelés újszülött intenzív osztályon
- Patológiai kardiotokográfia (CTG)
- Válldisztócia
- Fertőzés
- Anyai kimenetelek (elsődleges):
- császármetszés
- művi hüvelyi szülés
- Anyai kimenetelek (másodlagos):
- Súlyos anyai szövődmények (pl. szülés utáni vérzés > 1000 ml, méhrepedés, intenzív osztály, szepszis, szülészeti sokk)
- Anyai morbiditás (pl. chorioamnionitis)
- Epidurális érzéstelenítés
- Szülési disztócia
- Rendellenes összehúzódások (pl. szapora méhösszehúzódás, hiperstimuláció, a vajúdás gyorsulása)
- Gátmetszés vagy harmad- vagy negyedfokú gátrepedés
- Kórházi tartózkodás megnövekedett hossza
- Szoptatás.
- Az újszülöttek 49,2%-a nem kapott bőrkontaktust születése után, az újszülöttek 24%-a részesült beavatkozásban a szülőszobában, és az újszülöttek 16,9%-a szorult intenzív ellátásra. Megállapították, hogy az újszülöttek 16,4%-át nem szoptatták születése után.
- A beszámolók szerint megnövekedett az újszülöttek oxigénellátás iránti igénye (20,4%)
- Továbbá megfigyelték, hogy a bevérzés és a kulcscsonttörés (8,3%) gyakori volt az újszülött karjában (16,7%), arcában (58,3%) és hátában (16,7%).
- A szülőszobába történő korai felvétel (méhszájstátus 5 cm alatti) során arról számoltak be, hogy az újszülöttek körében megnőtt a szopási nehézség (p<0,01) és az intenzív ellátás szükségessége (p<0,01)
- Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fájdalomcsillapító gyógyszerek bevitele növelte az újszülött trauma előfordulását (p<0,05), a szopási nehézségek előfordulását (p<0,01) és az intenzív ellátás szükségességét (p<0,01).
- Ezen eredmények alapján azzal érvelhetünk, hogy az 5 cm-nél kisebb méhnyaktágulattal történő felvétel a szülőszobába nemcsak számos anyai negatív hatást okozott, hanem más beavatkozások gyakoriságát is növelte.
Ez a tanulmány felhívja a figyelmet a lehetséges orvosi hatásokra, amelyek a kortárs szülészeti ellátásban résztvevő alacsony kockázatú nők nagy számát érinthetik. A közölt eredmények nem támasztják alá a rutinszerű indukció széleskörű alkalmazását prior-post term időszakban (41+0–6 terhességi hét).
(szerkesztette: Laibl Anna)