2021.április, 2023.február, 2025.június
Az első szülésemnél otthonszülésre készültem, de terminustúllépés miatt kórházba kellett mennem. Befektettek a kórházba, ahol indították. Úgy érzem, nem adtak választási lehetőséget.
Egy ballonos tágítást elutasítottam, mert olvastam korábban más történetében, hogy ilyet lehet. Szívem szerint vártam volna még, hogy elinduljon szépen minden magától. Az időn kívül nem volt más, ami indokolta volna az indítást.
Azt tudtam, hogy indítani fogják, de nem lettem a mikéntjéről beavatva.
Éjjeli rutinvizsgálat során elkezdték a ballont felhelyezni, bármiféle tájékoztatás nélkül! Ezt utasítottam el. Másnap prosztaglandin tablettával és egy szerintem szándékos burokrepesztéssel elindult egyből a vajúdásom.
CTG gépre rá voltam végig kötve, oxitocint is nyomtak…. azt mondván, „ha meg akarja szülni (császár nélkül), akkor kell az oxitocin”
Még mielőtt tolófájásaim lettek volna, bejöttek a terembe az orvos és más szülészek, és a hasamból kinyomták a babámat.
A babámnak mindennél jobban örültem, de bennem volt egy hiány, egy űr, mert nem éreztem, hogy a saját erőmből szültem volna meg őt.
Szégyent éreztem – valamit vajon nem csináltam jól, amiért ők ezt tették…. Szerencsére ezután megadatott egy gyógyító otthonszülés élménye.
Ketten voltunk férjemmel és a kezünkbe érkezett a babánk. A harmadik szülésemnél kórházba kellett mennem bábai utasításra szivárgó víz miatt. Ott a zuhanyzóban született meg a babám, a kezembe érkezett.
A férjem mellettem volt, a személyzet kint. Szerencsére. Hálás vagyok, hogy kórházban így sikerült, de az otthonszülés teljesen más élményt nyújt. Az az otthoni atmoszféra egy olyan tiszta burok, amit senki nem tud megtörni.