A világ gazdagabbik felében elterjedt gyakorlat, hogy ha a kismama már nem olyan fiatal (35 évnél idősebb), akkor egészséges, problémamentes várandósság esetén is a szülésindítást javasolják a terminus környékén – vagy akár már a 39. héten, hogy csökkentsék a halvaszületés és a várandósság kései szakaszában fellépő egyéb komplikációk (például preeklampszia) kockázatát.
Ebben a témában én magam is személyesen érintett vagyok: 40 éves voltam, amikor Alma lányunk született, és az indítás „legnyomósabb” indoka az életkorom volt. Akkor még nem tudtam, hogy informálódhattam volna ebben a témában és hogy lehetett volna beleszólásom, így gondolkodás nélkül bólintottam rá az indításra – anélkül, hogy tisztában lettem volna az indítás következményeivel és kockázataival. Úgyhogy ebben a blogbejegyzésben ezt az egyre több édesanyát érintő kérdést vesézem ki – hogy tényleg indokolja-e az életkorunk önmagában a szülésindítást, ha az édesanya és a baba is egészséges és nincs semmi egyéb komplikáció.
Mielőtt azonban megkeresnénk a válaszokat ezekre a kérdésekre, egy kicsit nézzük meg, hogy mikortól számít valaki orvosi szempontból „előrehaladott” korúnak, magyarul öregnek a babaváráshoz. A szakirodalom ezt a határt a 35 éves kornál húzza meg (AMA, advanced maternal age), de azért erre ne úgy gondolj, mint egy fekete-fehér választóvonalra. Ugyanis azok a szüléssel kapcsolatos kockázatok, amik valamennyivel valóban magasabbak a 35 év feletti populációban, nem egyik napról a másikra változnak meg, hanem lassan, folyamatosan emelkednek az életkor előrehaladtával. Ráadásul a legkifejezettebb különbség a fiatalabb és az idősebb anyák között nem is annyira a szülés körüli kockázatok kapcsán van, hanem sokkal inkább a teherbe eséssel és a terhesség megtartásával kapcsolatban.
Nekünk, nőknek, a termékenységünk harminc éves korunk után csökkenni kezd, először lassan, aztán nagyon gyorsan… a számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy egy rendszeres szexuális életet élő, nem védekező, egészséges 30 éves nőnek minden menstruációs ciklusban 20% az esélye arra, hogy teherbe essen. Ugyanez az esély egy 40 éves nőnél már csak 5% (American Society for Reproductive Medicine)! Ráadásul az idő múlásával annak az esélye, hogy a baba elköszön az első trimeszterben, még inkább nő! Szomorú tény, de tény, hogy a legalacsonyabb vetélési arány a 25-29 éves korcsoportban van (10%), ami a 40 éves nők populációjában már felmegy 33%-ra, a 45 éves nők között pedig már 57%-ra – vagyis ha 45 évesen sikerül is teherbe esni, sajnos nagyobb az esélye annak, hogy a baba elköszön az első trimeszterben, mintsem hogy megszületik (Magnus et al., 2019). Ez ellen tenni nem lehet semmit, ez a természet törvénye!
A harmadik ilyen valóban reális és komoly kockázat a genetikai rendellenességek előfordulásának emelkedése. Biztos sokat hallottál már arról, hogy idősebb anyáknál gyakrabban fordulnak elő kromoszóma problémák. Emiatt például a Down-szindróma előfordulási gyakorisága egy 2009-es kutatás (Haddow et al., 2009) szerint a várandósság 10. hetében a 25 éves anyáknál 1 az ezerből, a 40 éves anyáknál már 1 az ötvenháromból, 45 évesen pedig 1 a tizenkilencből!
Amikor ezt a cikket olvasod, gyanítom, hogy a babád már megfogant, már túl vagy a kritikus első trimeszteren, a genetikai szűréseken és a szülésre készülsz, úgyhogy térjünk rá a szülésindítással kapcsolatos tudnivalókra!
Az első nagy mumus, ami miatt mi, idősebb kismamák, aggódunk, vagy ami miatt stresszel bennünket a környezetünk – és a legfőbb indok, ami miatt a szülésindítást javasolja az orvos – a halvaszületés megnövekedett kockázata. Mielőtt még szívinfarktust kapnál, nézzük meg a halvaszületés témáját részletesebben. Kutatások valóban igazolták, hogy a halvaszületés relatív gyakorisága majdnem duplájára nő a 35 évnél idősebb kismamák korosztályában, de még mindkét korosztályban hál’ Istennek nagyon-nagyon alacsony ! Egy friss holland kutatás (Kortekaas et al., 2020) azt találta, hogy 35 évnél fiatalabb nők között ezer szülésből 1,7 végződik sajnos a baba elvesztésével, míg a 35 évnél fiatalabb korosztályban 3.
Tehát ha a két számot összehasonlítjuk, akkor valóban igaz, hogy a relatív kockázat majdnem a duplájára nő az életkor előrehaladtával, de az abszolút előfordulás szerencsére még mindig nagyon-nagyon alacsony marad, úgyhogy emiatt ne legyenek álmatlan éjszakáid! A kutatók ennek az emelkedésnek az okait nem tudják teljes bizonyossággal, de gyanítják, hogy a háttérben a méhlepény működésével kapcsolatos problémák a felelősek. A halvaszületés gyakoribb előfordulása miatt 35 évnél idősebb anyáknál óvatosságból sok orvos javasolja a terminus elmúltával, vagy akár már a 39. héten a szülésindítást, akkor is, ha semmilyen probléma nem áll fenn a várandóssággal kapcsolatban.
Nagyon fontos viszont beszélni arról, hogy mik azok a kockázati tényezők, amik – az életkoron túl – emelik a halvaszületés kockázatát! Ezek a tényezők bár mindkét korosztályban érvényesek , a halvaszületés magasabb előfordulása miatt az idősebb korosztályban még inkább fontosak lehetnek!
A halvaszületés kockázatát emeli (ACOG*, 2020) :
- ha az elő kisbabádat várod,
- ha magas a BMI-d (elhízás),
- ha krónikus magas vérnyomásod van.
- ha dohányzol,
- ha ikreket vársz,
- ha meddőségi kezeléssel jött létre a várandósság,
- ha kisfiút vársz.
Fontos tehát, hogy amikor az orvosoddal az éltekorod miatt a szülésindításról beszéltek, akkor beszéljétek meg, hogy a te esetedben milyen egyéb kockázati tényezők vannak, ugyanis a helyzet egyáltalán nem fekete-fehér ! Elképzelhető, hogy egy tejesen egészséges, 42 éves, második babát váró anyánál, aki spontán esett teherbe, a szülésindítás magasabb kockázatot jelent, mint a várandósság fenntartása. Ezzel szemben az is elképzelhető, hogy egy 38 éves, elhízott, első babát váró anyánál, aki ráadásul dohányzik, a szülésindítás hordozza a kisebb kockázatot, és ez a jobb döntés!
A halvaszületés kockázatán túl vannak még olyan terhességgel, szüléssel kapcsolatos kockázatok, amik megemelkednek a 35 évnél idősebb anyák csoportjában (Sheen et al., 2018), és amiket megelőzendő a legtöbb orvos a szülésindítást javasolja idősebb édesanyáknak a terminus környékén. Ilyen gyakrabban előforduló komplikációk például a preeklampszia, a trombózis, illetve a méhlepény problémái.
A preeklampszia egy több szervet érintő anyagcsere-zavar, amit magas vérnyomás, ödémásodás és a vizeletben megjelenő fehérje jellemez. Tipikusan a várandósság utolsó heteiben jelentkezik, de van, hogy előbb. Szélsőséges esetben a preeklampszia akár a szervek leállásához, eszméletvesztéshez és halálhoz is vezethet – az édesanyánál és a babánál is, ezért ezt mindenképpen komolyan kell venni! Napjainkban a preeklampszia előfordulása egyre gyakoribb (2–8%) – talán a stressz és a nem megfelelő táplálkozás miatt – és sajnos az is igaz, hogy a preeklampszia kockázata megduplázódik idősebb édesanyáknál – tehát a preeklampszia megelőzése szempontjából logikusnak tűnik az indítás.
De most azt javaslom, hogy ne csak azért döntsetek az indítás mellett vagy ellene, mert ez a protokoll vagy mert így szokták, hanem közösen mérlegeljétek az orvosoddal a te egyéni helyzetedet, az egyéb kockázati tényezőket, és ez alapján döntsetek, hogy szükséges-e az indítás a te konkrét esetedben vagy sem! Például értékeljétek ki a vérnyomásod alakulását, hogy volt-e esetleg már a várandósságodat megelőzően valamilyen vérnyomás problémád, beszéljétek meg, hogy van-e valaki a rokonságodban, akinél előfordult a preeklampszia és beszéljétek meg azt is, hogyan monitorozd a várandósság vége felé a vérnyomásodat.
És bár a halvaszületés és a várandósság végén lévő kockázati tényezők száma valóban emelkedik valamennyire az életkor előrehaladtával, ezek még így is olyan alacsonyak, hogy aggódni nem érdemes ezek miatt – az általános testi-lelki egészségednek viszont nagyon fontos szerepe van abban, hogy ezt kockázat-emelkedést ellensúlyozd: tehát figyelj az egészséges életmódra, mozogj, táplálkozz változatosan – és a szüléseddel kapcsolatosan dönts tudatosan és információkat alapul véve!
Szép és egészséges szülést és nagyon boldog babavárást kívánok neked – ne hagyd, hogy az aggódás beárnyékolja ezt a különleges, szép időszakot!
(A bejegyzés az Evidence Based Birth „Advance Maternal Age” c. vezércikk felhasználásával készült)
*ACOG: American College of Obestetricians and Gynecologists
Rácz Kata
racz.kata@tiedszules.hu