A szülés és születés témájában viszonylag kevés szó esik a baba élményeiről, pedig minden szüléstörténet egy kisbaba születésélményét is magában hordozza.
A csecsemők kompetens lények, akiket folyamatosan hatások érnek, amelyekből tapasztalatokat szereznek. Ezekhez érzések kapcsolódnak, amelyeket saját kifejezési módjaikon, sokszor például sírással kommunikálnak a külvilág felé.
A várandósság alatt a baba és az anya testi és idegrendszeri szinten is egy rendszerben működnek: a baba érzékeli az anya ritmusát, feszültségét, megnyugvását, hormonális változásait.
A születés során ez az összetett kapcsolat továbbra is intenzíven jelen van. Az anya biztonságérzete, a környezet támogató jelenléte, a gondoskodó figyelem vagy éppen a feszültebb légkör is hozzájárulhat ahhoz, hogy hogyan alakul a születés élménye.
Éppen ezért a születésre úgy is tekinthetünk, mint egy olyan rendszerre, amelyben minden elem és minden szereplő összefügg egymással.
Milyen élmény marad a babán, ha a születés időzítését külső döntés határozza meg?
Ilyen értelemben nem az a kérdés, hogy a szülésindítás helyes-e vagy sem. Sokkal inkább az, hogy milyen élmény marad a babában, amikor a születés időzítését – amely természetesen az anya és a baba összehangolt, belső jelzéseire indult volna el – külső döntés határozza meg.
A születés archetipikus folyamat, az emberi élet egyik ősi tapasztalata. Hosszú evolúciós fejlődésünk során a testünk arra hangolódott, hogy képes legyen szülni és megszületni.
Az életünk legkorábbi tapasztalatai adják azt az érzelmi és testi alapot, amelyre a későbbi élményeink ráépülnek.
A tapasztalataink nem egymástól független események, hanem inkább egymásra rakódó rétegek. A születés ezért különösen jelentős, mert ez az első nagy átmenet, amelyet megtapasztalunk. Az idegrendszer ekkor már működik és tanul, még ha később nem is emlékszünk rá tudatosan. Ami ebből megmarad, az inkább érzések és testi benyomások formájában jelenik meg: milyen volt elindulni, átjutni egy szűk helyen, megérkezni, találkozni valakivel, aki fogad…
Egyre több terápiás tapasztalat azt mutatja, hogy a baba a méhen belüli, a születéskori és a korai életeseményei által formálódik.
Ezek a korai tapasztalatok olyan alapérzeteket alakíthatnak ki, mint a biztonság, a bizalom, vagy éppen a feszültség és az erőfeszítés megtapasztalása.
A születés természetes módja a baba számára intenzív fiziológiai megterhelést jelent, amely a megszületés és az alkalmazkodás természetes része. Ez a normatív stressz segíti a szervezetet abban, hogy felkészüljön a méhen kívüli életre.
A modern szülészeti beavatkozások viszonylag új jelenségek az emberiség történetében. Éppen ezért ezek a helyzetek sokszor intenzívebb vagy nehezebben értelmezhető élményt jelenthetnek, hiszen evolúciós léptékben ezek a születési formák még viszonylag újak az emberi csecsemő számára.
Amikor a kisbaba a saját tempójában indul el a méhen kívüli élete felé, akkor a saját és az édesanyja által termelt hormonjain keresztül készül fel és találkozik a vajúdásban szerzett kimerítő tapasztalatokkal.
Amikor a baba nagyon erős méhösszehúzódásokkal találkozik anélkül, hogy erre hormonálisan felkészült volna, az számára lehet kontrollvesztett vagy elárasztó élmény. A helyzet váratlanul éri, hiszen nem a saját belső jelzésére indul el a születés.
A szülésindítás kifejezés inkább a külvilág perspektíváját tükrözi és kevésbé láttatja a baba nézőpontját. Az „indítás” szó azt sugallhatja, mintha a méhen belüli lét egyfajta statikus, nyugalmi állapot lenne, amely csak a születéssel válik igazán aktívvá.
Valójában azonban a születés nem kezdet, hanem átmenet: az élet már hónapok óta formálódik a méhen belül egy önalakító folyamat részeként.
Az emberré válás a fogantatástól kezdve egy folyamatos alakulás
Az emberré válás a fogantatástól kezdve egy folyamatos alakulás: fejlődés, tapasztalás és változás, mely a megszületés csúcsélményével koronázódik meg.
Innen szemlélve egy kívülről megindított születés a baba számára inkább egy természetes működés megszakításának élményét hozhatja, mint egy természetes indulásét. Ilyenkor olyan folyamat kezdődik el, amelyre a szervezete még nem feltétlenül készült fel, és ez a korai tapasztalat hatással lehet a testi integritás és a saját ritmushoz való viszony alakulására.
A saját születésélményem is gyógyszeres indítással kezdődött. Tanulmányaim alatt különösen mélyen rezonáltak bennem azok a témák, melyek az indított születésű emberek mindennapi működési mintáival foglalkoznak. Például én személyesen nagyon nehezen élem meg a sürgetettséget, a saját tempóm kialakításához ragaszkodom általában.
A kontrolltartás igénye szintén analóg a születési tapasztalásommal. Abban az esetben, ha kívülről érkező, erős kontrollt tapasztalok, úgy belső ellenállásba ütközöm, akkor is, ha éppen az érdekeimet szolgálná ez a külső nyomás.
Kisgyerekkorom óta építek megküzdési stratégiákat, ugyanakkor a saját, valódi igényeimről szóló belső ritmusomat és annak tiszteletét felnőttként, készségek szintjén tanultam/tanulom újra, mert az általam nehéz élményként megélt szülésindítási esemény okán egy időre talán elveszíthettem a magam belső vágyaival való mély kapcsolatot.
Az életünk során szerzett élmények folyamatos párbeszédben és összefüggésben vannak egymással
Az élményrétegződés gondolata nem azt jelenti, hogy a legelső tapasztalatok mindent meghatároznak a jövőnkre nézve. Inkább azt mutatja meg, hogy az életünk során szerzett élmények folyamatos párbeszédben és összefüggésben vannak egymással.
A korai élmények szabályozási mintákat, alapérzeteket alakítanak ki, de nagyon fontos arról is beszélni, hogy a születés utáni, szülővel kialakított kapcsolat milyen csodásan hat ezekre a szerzett tapasztalatokra.
A biztonságos kötődés, a biztonságos helyzetek, a támogató kapcsolatok, az új tapasztalatok képesek új élményrétegeket létrehozni, amelyek átformálhatják a korábbi mintákat is.
A születésünk lenyomatai örök életen át korrigálhatóak későbbi tapasztalataink által.
Mit tehetünk, ha szülésindításra kerül sor?
Ha szülésindításra kerül a sor, akkor megtehetjük, hogy kisbabánkat felkészítjük erre a beavatkozásra, elmeséljük neki is, hogy mi fog most történni, és hogy az út végén a legnagyobb szeretetünkkel várjuk őt. Törekedhetünk rá, hogy aktív kapcsolatban maradjunk a babánkkal a vajúdás és a szülés alatt is.
A legfontosabb, amit a már megszületett gyermekek felé tehetünk – függetlenül attól, hogy milyen beavatkozások történtek a születésük során – az, hogy elismerjük: a babának is vannak élményei. Ezeket akár sírással is „elmesélheti”, és ezek az élmények érvényesek, a kifejezésük pedig rendben van. Érintsük őt, legyünk testileg és lelkileg elérhetők számára, biztosítsuk mindazt, amire tőlünk szüksége van. Meséljük el neki a születése történetét, amikor úgy érezzük, hogy ennek bennünk is tere van.
Biztonságos kötődésben a legkorábbi nehéz tapasztalataink is oldódhatnak, hiszen a feszültség megoszthatóvá válik, nem egyedül kell hordozni, és ez már egy hatalmas gyógyító erő.
Bíró Fanni
www.szulesinditas.hu
A szülésindítás teljes folyamatát ebben az átfogó útmutatóban magyarázzuk el.