2025-ben Tatabányán indított szülés keretén belül természetes úton hoztam világra második gyermekünket.
Első gyermekünk természetes úton indult be, így már volt előttünk egy példa.
Azonban most az ultrahangok alatt folyamatosan hangoztatták, hogy nagy baba lesz, és ha várunk, nem biztos, hogy termesztés úton menni fog.
Én rettenetesen féltem, hogy császár lenne a vége
Így az utolsó ultrahangon napokat soroltak fel, hogy mikor legyen a szülés indítás, mikor dolgozik a doktor úr. Mindenről tájékoztatva voltam, hogyan fog történni.
Az adott napon bementünk a kórházba és lassan elkezdődött a folyamat, vártunk, nem voltam siettetve, se én, se a baba, azonban nagyon fárasztó volt…
Aztán jött az oxitocin, ami aztán beindította a „bulit”. A fájásaim nagyon erősek voltak, de sok idő telt el a fájások közt, ami sokszor feszítő, égő érzés volt.
A gyerkőc alig 3000 grammal született… A csecsemős meg is jegyezte, látszik, hogy korán érkezett.
Ettől a pillanattól szörnyen éreztem magam.
Most akkor rosszat csináltam?
Az első gyermekhez viszonyítva körülbelül semmi sem jött be. Az alvások borzasztóak voltak, rövidek, hosszú ébrenlétek. Próbáltam mindent is altatasképp, de semmi. Megkaptam párszor, hogy biztosan azért, mert korábban kellett jönnie a világra, pedig egyikünk állapota sem sugallta, hogy szükséges.