A szülésindítás (indukció) gyakori, esetenként életmentő orvosi beavatkozás, amelyet ideális esetben csak akkor alkalmaznak, ha nemcsak a statisztikák, hanem egyéni mérlegelés alapján is a magzat további hordása nagyobb kockázattal járna, mint a szülés megindítása. A mérlegelésre azért van szükség, mert – mint minden orvosi beavatkozásnak – a szülés megindításának is vannak veszélyes mellékhatásai és szövődményei. Ebben a cikkben röviden áttekintjük ezeket a lehetséges kockázatokat.
1. Sikertelen indítás
Ha a méhnyak nem tágul megfelelően vagy a méhösszehúzódások nem válnak hatékonnyá a beavatkozások ellenére, az indítás sikertelennek minősülhet. Ilyenkor gyakran császármetszést végeznek.
2. Túlzott méhaktivitás
A méhizomzat összehúzódásakor a lepényi erek összenyomódnak, így a véráramlás átmenetileg lelassul. Az alkalmazott gyógyszerek (oxitocin, prosztaglandinok) túl erős és/vagy túl gyakori méhösszehúzódásokat okozhatnak, esetleg a méh tartós görcsös állapotba kerülhet. A túl sűrű és/vagy túl erős méhösszehúzódások között a méhlepénynek nincs elég ideje regenerálódni, ami csökkentheti a magzat oxigénellátását. Ez a magzati szívfrekvencia lassulásához vezethet.
Magzati következmények:
- Magzati distressz: A baba szívverése lelassul vagy szabálytalanná válik.
- Acidózis: A vér oxigénszintjének csökkenése miatt a magzat vérének kémhatása savas irányba tolódik el, ami károsíthatja a szerveket, különösen az agyat.
- Mekóniumos magzatvíz: Az oxigénhiány stresszt okoz a babának, aminek hatására a magzat magasabb bélszakaszából bélsár (magzatszurok, mekónium) kerülhet a magzatvízbe. Ennek későbbi következménye lehet a „mekónium-aspiráció-szindróma”. A mekónium-aspiráció szindróma súlyos légzési elégtelenség, amely akkor fordul elő, amikor az újszülött tüdejébe a születése előtt vagy alatt mekóniumot (magzatszurkot) tartalmazó magzatvíz kerül.
Anyai következmények:
- Méhrepedés: A túl nagy nyomás hatására a méh fala megrepedhet, ami életveszélyes vérzést okoz – mind a magzat, mind az anya életét veszélyeztetve.
- Idő előtti lepényleválás: A fokozott nyomás idő előtt leválaszthatja a méhlepényt a méh faláról, ami életveszélyes vérzést okoz – mind a magzat, mind az anya életét veszélyezteti
- Lágyrészsérülések:
Így fogalmaznám át:- Siettetett szülés esetén előfordulhat, hogy a magzat már akkor belép a szülőcsatornába, amikor az akadályt képező méhszáj még nem érte el azt az érettségi és tágulékonysági állapotot, amely spontán módon lehetővé tenné az áthaladást. Ez a helyzet a méhszáj repedésének kockázatát növeli.
- A szülés szintetikus oxitocinnal történő gyorsítása gyakran nem hagy elegendő időt arra, hogy a magzat legelőször megszülető testrésze fokozatosan alakítsa a lágy szülőcsatornát és a gátat a saját megszületéséhez legoptimálisabb méretűvé, formájúvá és szöveti állapotúvá. Ennek következtében gyakoribbá válhat mind a gátmetszés, mind a spontán gátrepedés.
- Szülés utáni vérzés: A kifáradt méhizomzat a szülés után nem tud megfelelően összehúzódni (atónia), ami súlyos vérzést okozhat.
- Kimerültség: A folyamatos, elviselhetetlen fájdalom általános következménye, hogy az anya a szülés után nem képes a kisbaba örömteli fogadására.
3. Fertőzésveszély
Ha az indítás során sor kerül burokrepesztésre, vagy a burok már korábban spontán megrepedt, a magzatburok már nem védi a méhüreget a külvilágtól. A szülőszobai vizsgálatkor steril kesztyű használata mellett is van mód a hüvelyből fölkerülő kórokozók általi fertőzésre. Minél több vizsgálatot végeznek, minél hosszabb idő telik el az első vizsgálat és a baba megszületése között, annál több a fölszálló fertőzés esélye, ami mind a magzatra, mind az anyára nézve súlyos szövődmény.
4. Köldökzsinór-előesés
Mesterséges burokrepesztéskor előfordulhat (bár ritka), hogy a köldökzsinór kicsúszik a baba elöl lévő része (feje vagy feneke) elé a szülőcsatornába. Ez veszélyes, mert a baba odanyomhatja a köldökzsinórt a szülőcsatorna csontos bemenetéhez, elzárva az oxigén útját. Ez azonnali műtéti javallatot jelent.
5. Szülés utáni bő vérzés (atóniás vérzés)
A méhizomzat az indítás során kapott gyógyszerek (szintetikus oxitocin, prosztaglandin) hatására túlzottan kifáradhat. A szülés utáni szakaszban emiatt előfordulhat, hogy a méh nem húzódik össze elég gyorsan vagy elég erősen, tónustalanná válik (atóniás lesz), ami jelentős vérzést eredményezhet.
6. Méhrepedés
Ritka, de súlyos szövődmény. Azoknál fordul elő viszonylag gyakrabban, akiknek korábban volt császármetszésük vagy egyéb méhműtétjük, mivel a heg a mesterségesen generált erős méhösszehúzódások hatására szétválhat.
7. A szülésindítás során általában használatos szintetikus oxitocin mellékhatásai
Magzati mellékhatások
- A méh túlzott aktivitásából eredő szövődmények: Lásd a 2. pontban
- Magzati distressz: A szintetikus oxitocinnal segített szülések után gyakrabban fordul elő. Lásd a 2. pontban.
- Sárgaság: Egyes kutatások összefüggést mutattak ki a magas dózisú oxitocin és az újszülöttkori sárgaság bekövetkezése között, mert az oxitocinnal kezelt anyák újszülöttjeinél a vörösvértestek membránja kevésbé rugalmas, így a lépben való áthaladáskor hamarabb elpusztulnak (hemolízis). 12 000 szülés adatait elemezve szignifikáns összefüggést találtak az oxitocinnal indukált szülések és az újszülöttek magasabb bilirubinszintje között (Chalmers és mtsai. (1975, BMJ). A kockázat akkor a legmagasabb, ha az oxitocint a szülés megindítására használják hosszú időn keresztül, nagy dózisban. Bár a modern elemzések rámutatnak, hogy a sárgaság oka összetett, a szintetikus oxitocin továbbra is mint potenciális kockázati tényező szerepel az összefoglalókban (Cochrane Database of Systematic Reviews).
Anyai mellékhatások:
- Túlzott méhaktivitás: Lásd 2. pont.
- Méhrepedés: Lásd 7. pont.
- Szülés utáni vérzés: Lásd 6. pont
- Fokottabb, nehezebben viselhető fájdalom: A kívülről beadott szintetikus oxitocin – a saját szervezet által termelt oxitocinnal ellentétben – nem jut át a vér-agy-gáton, nem váltja ki a természetes fájdalomcsillapítót (endorfint). Ha nem kap az anya szintetikus oxitocint, az endorfint a szervezet saját maga termeli. Szintetikus oxitocin adagolásakor a méhösszehúzódásokkal csak a fájdalom jár, az endorfin tudatmódosító és fájdalomcsillapító hatása elmarad. A természetes oxitocin hullámokban érkezik és a felezési ideje is gyors, így hagy pihenőt az anya testének, szemben a szintetikus oxitocinnal, ami gyakoribb, erősebb és hosszabb összehúzódásokat generál.
A szülés lefolyásának zavarai
- Fájásgyengeség: A méhizomzat a túl intenzív munka után kimerülhet, így mire a kisbabát a méhizomnak ki kellene nyomnia, vagy leállnak, vagy gyöngévé válnak az összehúzódások, nehezítve a kisbaba megszületését.
- Forgási rendellenességek: A szülés szintetikus oxitocinnal való gyorsítása, sürgetése azt eredményezheti, hogy a kisbabának nincs ideje a számára legoptimálisabb, a legkisebb fizikai megterheléssel járó megszületéshez vezető forgásait elvégezni a szülőcsatornába való bejutáskor vagy azt megelőzően, így sokszor nehezebben születik meg, vagy nem is tud magától megszületni, mert ún. „relatív téraránytalanság” alakul ki. Ennek lehet műtétes szülésbefejezés a következménye (fogóműtét, vákuumos szülésbefejezés, császármetszés).
- Lágyrészek sérülése: Lásd a 2. pontban
A szülésindítás teljes folyamatát ebben az átfogó útmutatóban magyarázzuk el.